|
Róna József (Lovasberény, 1861. február 1. – Budapest, 1939. december 31.) magyar szobrász. Főleg köztéri szobrokat, műemlékeket, nagyobb épületekre díszítő elemeket - szobrok, reliefek, épületszobrok - és bibliai, mitológiai témájú kisebb méretű szobrokat készített. Stílusát nagy szakmai felkészültség és alapvetően naturalista felfogás jellemzi.
Forrás: Wikipédia
Részlet az Egy magyar művész élete című önéletrajzi könyvéből:
"Kis unokámat karomra ültetve, állok a nagy tükör előtt. ..
Az egyesztendős, kékszemű s hirtelenszőke hajú kis legényke
bámészkodva nézi, hogyan fintorítja el nagypapa az arcát s
lelkendezve és sikongva igyekszik apró kacsóival a tükörképet
megfogni.
Hatvan és egynéhány esztendővel ezelőtt a fehérmegyei
Lovasberényben is éldegélt egy ilyen nagypapa! Ő is karján
dédelgette unokáját, egy lenhaju, kékszemű kis lurkót.
Jól emlékszem az öreg ur szép, barna szemeire, amelyek
melegen tapadtak reám, simára borotvált, szép arcára, amelyet
büszke „Vatermörder" szegélyezett, cifravirágos mellényére,
- amelyen aranylánc fityegett, - fényes gombokkal kivarrt
frakkjára és lábain megfeszülő, szürke pantallójára.
Amikor nagyapám meghalt, alig multam egyesztendős s
mégis mily tisztán megmaradt emlékezetemben! Sok-sok évvel
azután, amikor már művész voltam, gyakran előhozakodtam
ezzel az emlékkel anyámnak, aki kétkedve csóválta fejét. Én
azonban, hogy bebizonyítsam állításomat, egyszer szines krétával megrajzoltam nagyapám egészalaku képét. Anyám az első
pillanatra felismerte s még jobban, csodálkozott a hasonlatosságon, pedig sem fénykép, sem más arckép nem maradt az öreg
úrról, ami után megrajzolhattam volna. Ez azután döntően
s megcáfolhatatlanul igazolta, hogy emlékeim már első életévemmel kezdődtek.
|