http://dka.oszk.hu/061100/061186 ady_e_parisban_jart_az_osz.jpg http://dka.oszk.hu/061100/061186/ady_e_parisban_jart_az_osz_kiskep.jpg Ady Endre: Párisban járt az Ősz Ady Endre: Párisban járt az Ősz létrehozó Horváth-Varga Péter N felvéve 2017-05-11 2017-05-11 létrehozva 2015-10-01 2015-10-01 A prezi létrehozásának időpontja. prezentáció Prezentáció Könyvtártudomány - prezentáció Prezi https://prezi.com/z2defcu51wd6/ady-endre-parisban-jart-az-osz/ Horváth-Varga Péter Nem jogvédett Irodalomtörténet, irodalomtudomány Magyar irodalom története Szépirodalom, népköltészet Klasszikus magyar irodalom Irodalomtörténet, irodalomtudomány Műelemzés Ady Endre (1877-1919) személynév dal tárgyszó/kulcsszó canzone tárgyszó/kulcsszó verselemzés tárgyszó/kulcsszó műelemzés tárgyszó/kulcsszó 1906-1907 időszak Párizs földrajzi hely A vers 1906 augusztusában, Párizsban keletkezett. Ady barátai jegyezték fel, hogy nagyon sok vers élményanyaga Ady egyik kedvenc kávéházának teraszán született meg. A költő gyakran üldögélt itt, és nézte a párizsi életet. Bölöni György, Ady egyik barátja így írt erről: "Akkor nyáron korán beköszöntött az ősz, és a sarkon besodorta a szél a hulló faleveleket. és itt, a kávéház teraszán megszületett a Párisban járt az Ősz. " A vers keletkezése 1907-ben jelent meg a Vér és arany című kötetben. A címről A vers címe három szóból áll, melyek közül az egyik nagybetűs, azaz szimbólumként szerepel. Mit is szimbolizál az ősz? A természetben az elmúlás évszaka. A természetből átvett metaforaként az emberi élet alkonyát, az öregséget jelenti. A címben szereplő Ősz, így válik az elmúlásnak, a Halálnak a szimbólumává. Vershelyzet Egy forró augusztusi napon Ady a Szent Mihály sugárúton sétál, egy kóbor szellő száraz faleveleket sodor elé a fákról. A lehulló levelek az őszt, az elmúlást, a halált juttatják a költő eszébe. Szent Mihály sugárút Műfaj és téma Ady halál-verseinek csoportjába tartozik ez a vers. Műfaja: chanson (sanzon), azaz dal. A dalban a költők mindig a legszemélyesebb érzéseikről írnak. Ebben a versben Ady a halállal kapcsolatos érzéseit fogalmazza meg. Tartalom és forma A vers "főszereplője" a megszemélyesített Ősz, vagyis maga a Halál. A szokásos komor ábrázolás helyett Ady itt úgy festi le a halált, mint egy vásott, rossz fiúcskát (beszökött, suhant, kacagva szaladt), aki csak a csínytevésen töri a fejét. Mint az a gyerek, aki becsönget a házak kapuján, s mire a háziak előjönnek, már messzire szalad ("S Párisból az Ősz kacagva szaladt."). Ritmusa A dal rendkívül zenei hatású is. Ebben a versben Ady a zenei hatást szimultán ritmussal éri el. A szimultán ritmus azt jelenti, hogy a vers ritmusa egyszerre időmértékes és hangsúlyos is. A vers időmértékes képlete. A jambusi lüktetést az 1. és 2. sor végét ionicusok zárják, ettől sokkal dallamosabbá válik a sor. − − / U − / U − / − U U − Ballagtam éppen a Szajna felé − − / − − / − − / − U U − S égtek lelkemben kis rőzse-dalok; − U / − − / − − / − − / U − Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, − − / − − / U − Arról, hogy meghalok. A vers hangsúlyos képlete: A vers egy sajátos versformát követ: az Ady-tízest. Azt jelenti, hogy egy sorban tíz szótag van. Ezeket 2 ütemre osztjuk, mindkét ütemben 5 szótag van, azaz felező tízesnek hívjuk. A két nagy ütem tovább osztható két kisebbre, ezek szótagszáma 3/2. A sorképlet tehát: 3/2 // 3/2.Adynál azonban a kis ütemek gyakran felcserélődnek. Ballagtam / éppen // a Szajna / felé 3/2 // 3/2 S égtek / lelkemben // kis rőzse / -dalok; 2/3 // 3/2 Füstösek, / furcsák, // búsak, / bíborak, 3/2 // 2/3 Arról, hogy / meghalok. A vers szerkezete A versszakok képlete: A - gyors - beszökik az Ősz B - lassú - rőzse-dalok (a költő érzi az elmúlást) Bv - lassú - falevelek (emlékeztető a közelgő őszre) Av - gyors - elszalad az Ősz Ősz Halál Öregség A könnyed, szinte idilli kép súlyos gondolatokat tartalmaz. Adyt súlyos betegség gyötörte, ezért sokszor foglalkoztatta őt a halál gondolata, bár még messze járt az öregségtől (ekkor 29 éves volt). A lelkében hallgatta a "rőzse-dalokat". A szinesztézia kiemeli a kép színeit és hangjait. A rőzse bíbor lánggal ég, és közben halkan pattog, ahogy a tűz emészti. A tűzben elhamvadó fa a betegségben elégő testet-lelket jelképezi, ahogy a fa-metafora nagyon régi kifejezése az emberi életnek az irodalomban. A kép hangulatát tovább erősíti a kettős alliteráció: "füstösek, furcsák, búsak, bíborak". Különös véletlen a költő és a halál találkozásának helye: a Szent Mihály sugárút. A magyar néphagyományban Szent Mihály áll a haldoklók mellett, segít nekik itt hagyni a földi világot, átkíséri a lelkeket a túlvilágra. Az Ősz/halál könnyed rajza éles ellentétben áll mindazzal, amit a halálról tudunk, érzünk. A forma és a tartalom ellentéte még élesebben vetíti elénk a költő érzéseit. A 4 versszak egy röpke pillanatot mutat be: a költő és az Ősz találkozását. Az 1. és a 4. versszakban a megszemélyesített ősz gyors, könnyű lépteit látjuk (beszökött, suhant, kacagva szaladt). A lendületes mozgás megszakad, a 2. és a 3. versszakban, mintha megállt volna az idő. Ez az a pillanat, amikor az Ősz megsúgja a költőnek, hogy meghal ("elért az Ősz, és súgott valamit"). A rádöbbenés az igazságra, nemcsak a költő lelkét rendíti meg, hanem egész világát ("Szent Mihály útja beleremegett"). Az elsuhanó Ősz csak száraz, lehulló faleveleket hagy maga után, mintegy emlékeztetőnek. A vers végére költő és természet érzései összeolvadnak, azonossá válnak, mindkettő megrémül az elmúlástól (nyögő lombok alatt). magyar Magyar Hanna: Ady Endre: A föl-föl dobott kő http://dka.oszk.hu/061100/061183 Sz. Orsolya: Ady Endre: Őrizem a szemed http://dka.oszk.hu/061100/061184 Prezi prezentáció 19 2. verzió N PDF dokumentum 20 N JPEG képállomány 770x433 72 színes tömörítetlen KÉSZ katalogizálás Nagy Zsuzsanna