Fegyverneki Gergő: Zrínyi Miklós élete és munkássága [DKA metaadatok]

N y e r s v a g y O C R - e s s z ö v e g : Zrínyi Miklós (1620-1664) költő, hadvezér "a kard és a lant hőse" - a barokk főúri irodalom kiemelkedő alakja - udvara: Csáktornyán (csodálatos díszkert, híres képgyűjtemény, nagy könyvtár) - rendkívül művelt, hat nyelven beszélt, figyelemmel kísérte az európai szellemi életet - "…akkor magyar virtuosus és híres ember hozzá hasonló nem volt." (Bethlen Miklós) - feleségei: Draskovich Mária Euzébia, Löbl Mária Zsófia - a család jelmondata: Sors bona, nihil aluid = Jó szerencse, semmi más - a horvátországi Zerin (Zrin) váráról kapták nevük - a törökökkel állandó harcban állnak - a költő dédnagyapja: Zrínyi Miklós, aki Szigetvár védelmében hősi halált halt (ezt örökíti meg a Szigeti veszedelem c. eposzában a költő Zrínyi) A Zrínyi család Az író Zrínyi - korán árvasárgra jutott - nevelője: Pázmány Péter (az ő hatására szereti meg Zrínyi Miklós a magyar nyelvet és irodalmat) - tanulmányok a jezsuiták grazi, bécsi és nagyszombati iskoláiban - Rómában VIII. Orbán pápa fogadta Neveltetése A köldő dédapja: Zrínyi Miklós - családi hagyomány (dédnagyapja), irodalmi indítékok (Tasso) és jezsuita tanok új aktualitást adnak a keresztes hadjárok eszméinek - Zrínyi legfőbb célja: a törökök kiűzését szolgáló nemzeti összefogás - 1637-től Csáktornyán élt, birtokait zaklatták a törökök - Bécs akadályozta a megtorlásukat - amikor I. Rákóczi György erdélyi fejedelem a svédekkel szövetségre lépett, Zrínyinek saját honfitársai ellen kellett harcolnia, miközben a déli határterületeken büntetlenül fosztogattak, gyújtogattak a törökök - Zrínyiben így megfogalmazódott, a habsburgok nem segítenek, a magyarságnak a maga erejéből kell kiűznie a törököt (erre buzdít a Szigeti veszedelem c. eposzban)!!! Törökellenes harcok A téli hadjárat 1664-ben kezdődött. Zrínyi Miklós 240 km-t hatolt be seregével török területre. Felgyújtotta a dunántúli török helyőrségnek utánpótlást biztosító északi hidat "Szégyenteljes vasvári béke": A török bosszút akart állni, de Szentgotthárdnál vereséget szenvedett. I. Lipót császár és a magyar király nem használták ki a kedvező alkalmat. Vasvárnál megkötötte a békét a törökkel. Adriai tengernek syrenaia groff Zrini Miklos (1651) ebben lírai hangú szerelmes verseket írt a Violának nevezett Draskovich Eusebiához, későbbi hitveséhez + itt van elhelyezve eredetileg a Szigeti veszedelem c. eposz is, amely Szigetvár 1556-os ostromát adja elő Tábori kis tracta Vitéz hadnagy (hadtudományi munkák) Mátyás király életéről való elmélkedések (politikai koncepció, 1656-57) Ne bántsd a magyart! Az török áfium ellen való orvosság (röpirat, amelyben kifejti: a magyar senkitől sem várhat segítséget, 1661) Művei: Halála - vadászbaleset - vagy bécsi puska ("Ez a vadkan ölte meg Zrínyi Miklóst.") öccse, Zrínyi Péter tárgyalásokat folytatott a Habsburg-ház ellen A cím is allegorikus: a barokk költészetben a szirén a költőt testesíti meg, az Adria pedig a Zrínyi család fennhatósága alatti tengermelléki területeket. A katona-költő Zrínyi fiatalon őszinte lírai hangú szerelmes verseket írt a Violának nevezett Draskovich Eusebiához, későbbi hitveséhez. 1650-ben elhunyt felesége emlékét - kisebb idilljeivel és szerelmes verseivel együtt - az Adriai tengernek Syrenája gróf Zrínyi Miklós című kötetében örökítette meg Konrád Ignác: Zrínyi küzdelme [Jó szerencse, semmi más. Szép és dicsőséges dolog a hazáért meghalni. A halál még a menekülő férfit is eléri. Még szebb a hazáért élni.] (….) Ne bántsd a magyart! (…) Magyarok, tinéktek szólok. Ez a rettenetes sárkány, a török, Váradot, Jenőt tőlünk elvette, sok ezer magyar lelket rabságba vitt, sokat a kardnak élivel emésztett meg; Erdélyt, koronánknak egy legszebbik boglárát, felprédálta, zavarta, fejedelmét eltiporta, gázolja nemzetünket, országunkat, mint egy erdei kan a szépen plántált szőlőt. (…) Ne adja Isten azt, hogy az én pennám az idegen nemzeteknek akármelyikéről is igyekezzék gyalázatokat irnia: nem az én célom az, mert tudom minden nemzetnek maga dicsőségét elegedendőképpen mindennap historiákkal is bizonyitani. De azt concludálni kévánom, hogy mi magyarok ne tegyünk fundamentomot senki vitézségében, hanem mig Isten ép kezet-lábat adott kinek-kinek, azon erőlködjék, hogy az idegenek ne legyenek szükségesek principaliter, hanem accessorie [ne főképpen, hanem csak mint kisegítő erőt vegyük őket igénybe], segitségképpen, mert bizonyára az mi sebünk senkinek ugy nem fáj mint minékünk, senki nem érzi nyavalyánkat, ugy mint mi. Tehát következik abbul, hogy senki olyan serényen is nem nyul az orvossághoz, mint minékünk kellene nyulnunk, főképpen ha az az orvosság veszedelemmel jár. Ne bántsd a magyart - Az török áfium ellen való orvosság CSOPORTMUNKA IDILIUM I. - 1. részlet Azhol egy vadász Violának kegyetlenségéről panaszolkodik 1. Egy megbusúlt vadász kikelet idején Egykoron könnyü nyilat kezében vévén, Egy sebes szarvasgémnek nyomát keresvén, Sokat, de hiában, járt Dráva erdején. 2. Végre fáradságát hogy heában látta, Egy nagy jegenye dült fát nem messzi láta, Az hol fáradtságát leülve mulatá, Gondolván, bánatját hogy evel mulatná. 3. De nem nyugodhaték itt Cupido miát, Mely néki igy monda: "Keresd meg Indiát, Kelj szárnyadra, járd meg az vadon Libyát, Mindenütt ott látod erős kezem iját. 4. Tule s Islandia, Tanais el nem röjt, Ha megnyilik Atlas, s maga gyomrában röjt; Valamint az a' gém bőr alatt sebet röjt, Ugy tégedet nyilam mindenütt öl és fojt." 5. Igy monda Cupido; és ugyan igaz lén, Mert mindenkor benne ujult az égő szén; Vagy vólt az esztendő ifiu, avagy vén, Mindenkor ű szive háboruságban lén. IDILIUM I. - 2. részlet Azhol egy vadász Violának kegyetlenségéről panaszolkodik 6. Az szép Violának nagy kegyetlenségét, Magas kőszikláknak engedetlenségét, Sokszor könyveivel irá keménységét, Az dűlt fárol mostan igy kezdé el versét: 7. "Oh te szép Viola, te két szemed mely szép, Annyira kegyetlen hozzám, mint márvány kép, Mast vigaszik minden az kikeleti nép, Csak az én örömöm te miáttad nem ép. 8. Mast sivó oroszlány letészi haragját, Mast erdei kan nem köszörüli fogát: Te kegyetlenségednek nem látom módját; Örökkén rám gyujtod szüvednek haragját. 9. Mit használ, ha szüvem olthatatlanúl ég, Ha kemény szüvedben van olvadhatlan jég? Mast im jómra vagyon szépen megderült ég, Ha szemem essőjének nem szakadhat vég. 10. Mit örülök rajta, ha hegyrül lement hó? Ha bánat ugy hordoz, mint erős szájú ló, Ha az én sok könyvem árvizhez hasonló, Ha búm örökké nő, mint fára az komló. IDILIUM II. - 1. részlet 1. Kegyetlen, hová futsz? te árnyéknál könnyebb! Miért meg nem hallgatsz, aspisnál süketebb! Ah, ne légy mintegy kű s márvánnál keménnyebb! Ne légy salamandra és jégnél hidegebb! 2. Talám félsz, szüvemtől, hogy oly erőssen ég, Ne olvadjon szüved, mely mint egy hideg jég. Ne félj, szüvem tüzének mert vagyon oly vég: Az én lelkem kivül senkiben ez nem ég. 3. Talán félsz ijamtol, kit hordozok velem? Cupido ija az, kiben nincs kegyelem. Nyilamnak nincs hegye, nincs mérges szerelem Ijamban, de vagyon csak tűled félelem. 4. O, te nagy forgó szél, állits meg futását, Az én gilicémnek tarts meg szaladását! De félek, hogy te is nem éred futását, Röpülni ereszti ha sebes sugárát. 5. O, ne fuss előttem, szép Viola virág! Nem erdei csuda vagyok, ki füvet rág; Nem vagyok Harpia, kit látni is rutság; Nem, kit Hercules tett egekben, vad csillag IDILIUM II. - 2. részlet 6. Noha, mit tagadom? bizony csuda vagyok: Szerelem csudája és monstrumja vagyok; Bizony megváltoztam, mint görög hadnagyok: De ne félj, ártalmas nem is fene vagyok. 7. Ne fuss, kérlek, előttem! jusson eszedben, Peneus leánya öltözött törzsökben, Laurussá változott, ugy akarta isten, Mert kegyetlenségért isten is kegyetlen. 8. Apollo istennek sok szép könyörgését, Nem akarta hallani siralmas versét. Te penig ennek is neveted esetét, Neveted Cupidónak erős fegyverét. 9. Nem csuda, mert kű vagy, mert alabastrumnál, Keménnyebb téli jégnél és porfirusnál. Cupidónak nyila ellened nem használ; Megtompul terajtad, s testedben meg nem áll. 10. Ha Isten akarná, változnál csudára: Nem hiszem, változnál gyönge laurus-ágra, De Késmárk tetején nőtt kemény tölgyfára, Ottan hadakoznál szeleknek urára. Szigeti veszedelem Zrínyi célja a török kiűzése és a magyar nemzet felemelése. Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem Az eposz keletkezése és témája Zrínyi 1645-ben kezdett az eposz megíráshoz, de csak 1647-48 telén fejezte be. Szigetvár 1566-os ostromát beszéli el, amely során a vár török kézre kerül. Így a vár védői és kapitánya (a költő dédnagyapja, Zrínyi Miklós) is elesnek. Szigetvár vára Zrínyi jól ismerte az itáliai szerzők munkáit - Tasso (Megszabadított Jeruzsálem). Zrínyi bevezetőjében utal a nagy ókori elődökre (Homérosz, Vergilius) Históriás énekek Dédnagyapjáról szóló mitikus történetek A Szigeti veszedelem forrásai Magyarországon eláradtak a bűnök és a gonoszságok. A magyarok ezzel felidézik az Isten boszúálló haragját, aki a törököt küldi az ország pusztulására, de kilátásba helyezi a feloldozást, ha a magyarok megtérnek. A szigeti hősökben azonban a legkiválóbb erények (hűség, hazaszeretet, önfeláldozás, keresztényi hit) testesülnek meg. Ilyen erővel szemben a törökök nem harcolhatnak, Isten a magyarok pártját fogja. A török ugyan formálisan győz, Szigetvár elesik, de a szigetiek erkölcsi fölénye érvényesül. Így nem lesz tovább a magyarság büntető ostora. A Szigeti veszedelem cselekménye Szigetvár hősei megmutatták az utat: ha az egész magyarság felemelkedik a szigetvári magyar és horvát hősök szintjére, akkor a hódítók uralma végleg megpecsételődik. A mű a barokk eposz jegyeit viseli magán: Költői képek, halmozások, zsúfolt körmondatok Patetikus megfogalmazás Mitológiai, vallási és alvilági elemek Történelmi múlt (a magyarság bűnei) Embereszménye: "Athleta Christi" (Jézus harcosa)!!! Zrínyi újításai Eposzi kellékek Propozíció (témamegjelölés): "Fegyvert s vitézt éneklek" Invokáció (a múzsa segítségül hívása): "Adj pennámnak erőt, úgy írhassak, mint volt." Enumeráció (seregszemle): magyar és török különbségek Állandó jelzők: "halálhozó Zrini" Deus ex machina (isteni beavatkozás): Isten indítja a magyarok ellen a törököket, és a várvedő Zrínyit az angyalok karolják körbe halála után. Az eposz szerkezete A mű eredeti címe: Obsidio Szigetiana - a Szigeti veszedelem címet Kazinczy Ferenc adta. Ez a barokk eposz 15 énekből áll. Összesen 1566 (ekkor volt s Szigetvári ostrom) négysoros + 2 ötsoros versszakot tartalmaz (ezt a két strófát nem számozta meg, így jön ki az 1566)!!! A mű történelmi hitelességre épül, de ez csak keret. A valóságos személyek mellett (Zrínyi, Szulimán, Rustán) számos kitalált alak (Radivoj) is van. Történeti szempontból hiteles az eposz eseménye, Szigetvár 1566-os ostroma, de Zrínyi már az elején jelzi: "fabulákkal keverte az históriákat", és hogy a történetíró szempontja nem azonos a költőével. Történelmi tény, hogy a szultán nem Zrínyi keze által esett el (ezzel a költő Zrínyi is tisztában van), de alkotói elképzelése és célja más. Történelem és irodalom Szigetvár vára Szigetvár vára Készítette: Fegyverneki Gergőö magyar - mozgóképkultúra és médiaismeret szakos tanár