|
D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó U R L : http://dka.oszk.hu/061000/061058 F á j l n é v : finnorszag.jpg B é l y e g k é p : http://dka.oszk.hu/061000/061058/finnorszag_kiskep.jpg F ő c í m : Finnország történelme B e s o r o l á s i c í m : Finnország történelme S z e r e p : létrehozó B e s o r o l á s i n é v : Bukovszky U t ó n é v : Gergő I n v e r t á l a n d ó n é v : N E s e m é n y : felvéve I d ő p o n t : 2016-09-21 E s e m é n y : létrehozva I d ő p o n t : 2014-11-27 D á t u m r a v o n a t k o z ó m e g j e g y z é s : A prezentáció készítésének dátuma A t í p u s n e v e : prezentáció M e g n e v e z é s : Prezentáció M e g n e v e z é s : Könyvtártudomány - prezentáció M e g n e v e z é s : Prezi A j o g t u l a j d o n o s n e v e : Bukovszky Gergő S z e r z ő i j o g i m e g j e g y z é s e k : Nem jogvédett S z e r z ő i j o g i m e g j e g y z é s e k : Nyilvános és újrafelhasználható T é m a k ö r : Történelem, helytörténet A l t é m a k ö r : Európai országok történelme T é m a k ö r : Történelem, helytörténet A l t é m a k ö r : Helytörténet, helyismeret T á r g y s z ó : finnek M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : skandináv állam M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : országtörténelem M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : helytörténet M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
L E Í R Á S N y e r s v a g y O C R - e s s z ö v e g : Finnország történelme tömören
Függetlenné válás és polgárháború
A második világháború után
A zászló történelme a 20. század elejére nyúlik vissza a dán zászló mintájára modellezték. 1918. május 29-én fogadták el állami zászlónak.
Finnország zászlója
A kora újkor folyamán a svéd nyelv lett az uralkodó a közigazgatásban és az oktatásban. A 16. században a finnek evangélikus hitre tértek. 1550-ben alapították meg Helsinkit, mely azonban a században nem vált számottevő központtá. A 16. században két nagy orosz háború okozott pusztításokat Finnország keleti régióiban, a század végén tört ki a magas adóterhek miatt a finn történelem legnagyobb, véresen levert parasztfelkelése.
A 19. század elejéig a nyelvi elhatároltság jellemezte a finnek öntudatát. Később, a 19. század során Finnország felnevelt egy egyetemet végzett intellektuális réteget, amely a nép igazi képviselőjének tartotta magát. A finn nyelv véglegesen 1892-ben vált hivatalos nyelvvé, ennek ellenére a svéd nyelv maradt a kultúra, tudomány és üzleti élet nyelve egészen az 1920-as évekig.
A finn nyelv véglegesen 1892-ben vált hivatalos nyelvvé, ennek ellenére a svéd nyelv maradt a kultúra, tudomány és üzleti élet nyelve egészen az 1920-as évekig. Nagyhercegség jelentős mértékben fejlődött. Létrejött a finn fizetőeszköz, a márka megerősödött a finn tőke.
Finnország a 19. században
A második világháború alatt Finnország kétszer is harcolt a Szovjetunió ellen
1. 1939 és 1940-es évek között lezajlott téli háborúban (egy kis segítséget kapott Svédországtól)
2. 1941 és 1944 között
Ezt követte a lappföldi háború 1944 és 1945 között, amikor Finnország visszavonulásra kényszerítette a németeket az országból. Finnország nem szenvedett el nagy területi veszteségeket a második világháború során.
A második világháború
Finnország történelme
Finnország címere
Címere
Finnország nemzeti színei. Korábban a címer alapján piros és sárga volt a nemzeti szín, ez az 1850-60-as években lezajlott viták során változott kékre és fehérre
az utolsó jégkorszak, Kr. e. 9000 után kezdődött. A mai Finnország területe ekkor vált lakottá, őslakói valószínűleg az északra szorult számik lehettek.
13. századot követően a Svéd Királysághoz tartoztak, ennek nyomát mindmáig őrzi az anyanyelvét használó finnországi svéd kisebbség
18. század során Finnország egyes területeit, elsősorban délkeleti részeit több ízben elfoglalták az oroszok, a háborúk és a visszatérő éhínségek nagy veszteséggel jártak. 1809-ben a finnek lakta tartományok az Orosz Birodalom részévé váltak
19. század során jelent meg a finn nacionalizmus, mely a gazdag kulturális hagyományokra, a szabad parasztságra és az időközben megerősödő nemzeti értelmiségre épült
1917-ben Finnország kikiáltotta függetlenségét
Kora újkor
A gazdasági fejlődés és az éhínségek eltűnése ellenére 1890–1914 között 200 ezer finn emigrált.
Edvard Isto
Támadás
1917. december 6-án, röviddel a bolsevik forradalom után, Finnország kikiáltotta függetlenségét, amelyet Lenin kormánya meg is adott nekik.
A finn fegyveres erők megszervezése jelentette a legégetőbb problémát. 1917 márciusa után a bal- és a jobboldali erők elkezdték kiépíteni saját biztonsági csoportjaikat. 1918 januárjától kezdve az ország átvészelt egy rövid, de keserű polgárháborút, Megközelítőleg 37 000 ember halt meg a polgárháború során, amely sok évre előre körvonalazta a hazai politikát.
háborús veszteségek
Finn ágyú
Az 1947-es párizsi béke Finnországot 300 millió dollárnyi jóvátétel kifizetésére kötelezte a Szovjetunió részére. A békeszerződés vitatott pontjaként feloszlattak számos jobboldali szervezetet és több, a háború idején irányító politikust ítéltek börtönbüntetésre. Ezt követően Finnország mintegy ütközőzónaként létezett a Szovjetunió és a nyugati országok között. A háborús pusztítások, szovjet légitámadások, a félmilliós menekülttömeg elhelyezése és a háborút követő sztrájkok gazdaságilag és pénzügyileg meggyengítették Finnországot.
1991-ben, a Szovjetunió összeomlása után Finnország is szabadabb lett, 1995-ben belépett az Európai Unióba. K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : Finnország A f o r m á t u m n e v e : Prezi prezentáció O l d a l a k s z á m a : 10 T e c h n i k a i m e g j e g y z é s : 11. verzió M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N A f o r m á t u m n e v e : PDF dokumentum O l d a l a k s z á m a : 10 M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N L e g j o b b f o r m á t u m : JPEG képállomány L e g n a g y o b b k é p m é r e t : 770x433 pixel L e g j o b b f e l b o n t á s : 96 DPI S z í n : színes T ö m ö r í t é s m i n ő s é g e : közepesen tömörített A z a d a t r e k o r d s t á t u s z a : KÉSZ S z e r e p / m i n ő s é g : katalogizálás A f e l d o l g o z ó n e v e : Nagy Zsuzsanna |