Jules Ferry, a franczia szenátus új elnöke [DKA metaadatok]

T á r g y s z ó : Franciaország

G e o N a m e s I d : 3017382

M i n ő s í t ő : földrajzi hely

T á r g y s z ó : 19. század

M i n ő s í t ő : időszak

L E Í R Á S

K é p a l á í r á s : Jules Ferry, a franczia szenátus új elnöke
A párisi "L'Illustration" rajza után

I s m e r t e t ő s z ö v e g : 1832-ben St.-Diében született, tehát hatvan éves múlt. Már kora ifjúságában lángelme hírében állott s ezt azzal is igazolta, hogy alig tizennyolcz éves korában Parisban már mint ügyvéd telepedett le. De ez a pálya sehogy sem tetszett neki, és miután barátai azzal biztatták, hogy mint hirlapiró gyorsabban emelkedhetik, 1805-ben belépett a "Temps" szerkesztőségébe és az e lapban megjelent czikkei csakhamar közfigyelmet keltettek. Valósággal megdöbbentők voltak azok a czikkei, melyeket 1868-ban Haussmann Szajna-kerületi prefektus ellen irt, ki III. Napóleon rendeletére, csak azért, hogy a szegény nép foglalkozáshoz jusson, egész városrészeket lebontatott, helyökre fényes boulevardokat építtetett. Ferry hevesen kikelt e pazarlással határos költekezés ellen és támadásaival elérte azt, hogy 1869-ben beválasztották a törvényhozó testületbe.
Az 1870. szept. 4-iki forradalom után a honvédelem kormányának tagja és titkára, két nap múlva pedig a Szajna-kerület prefektusa lett. A kommunárdok okt. 31-én elfogták és halálra ítélték már ki is volt tűzve a kivégzés órája, azonban a nemzetőröknek sikerült őt kiszabadítani. Ugyanazon év nov. 15-én Paris polgármestere, 1871. márcziusban Sarthe departement prefektusa lett.
Azonban Ferry Párisba kívánkozott vissza, a hol viszont a kormány nem akarta megtűrni, mert félt tőle arra a kérésére tehát, hogy a kormány neki Párisban alkalmas állást adjon, Thiers azzal válaszolt, hogy athéni követté nevezte ki. Ferry alig birta bevárni a helyzet megváltozását és mihelyt 1873-ban hirét vette, hogy Thiers megbukott, az volt a legelső dolga, hogy beadta lemondását és visszasietett Párisba.
Beválasztatta magát a nemzetgyűlésbe, annak feloszlatása után pedig a képviselő kamarába, és csakhamar ő lett a köztársasági baloldal elismert vezére. 1879-ben közoktatásügyi miniszter lett a Waddington-minisztériumban és mint ilyen egész Európa figyelmét magára vonta az által, hogy Francziaország közoktatásügyét antiklerikális szellemben reformálta, megvonta a szerzetektől azt a jogot, hogy iskolákat tartsanak fenn és megszüntette a papságnak a közoktatásügybe addig gyakorolt beleszólását.
1880. szept. 24-én átvette a miniszterelnökséget de már tizennégy nap múlva lemondott róla Gambetta javára, kit támogatott ugyan, de kinek politikáját sok tekintetben nem helyeselte. 1882-ben Freycinet miniszterelnöksége alatt újra elvállalta a közoktatásügyi tárczát, és miután ez a minisztérium megbukott, 1883-ban miniszterelnök lett, s opportunista minisztériumot állított össze, melyben előbb a közoktatásügyi, majd a külügyi tárczát vállalta el.
Miniszterelnöksége mindössze két esztendeig tartott, de ez a két esztendő eseményekben rendkívül gazdag volt. A pártok kiengesztelése végett keresztülvitte az alkotmány revízióját, kirekesztette a régebben uralkodott királyi és császári családok tagjait a franczia hadseregből, keresztülvitte a lajstromos választást, a Németországgal való viszonyt tűrhetőbbé alakította. Végül az ő kormányzása alatt két nevezetes külföldi esemény is ment végbe: a franczia csapatok megszállották Tuniszt és Tonkingot. Azonban egyszerre váratlan fordulat állott be a franczia közvélemény tiltakozott Tunisz megszállása ellen s nyomban rá az a hír érkezett, hogy Tokingban egy véres csatában csúfosan megverték a francziákat. Ez a hír annyira ellene zúdítá a közvéleményt, hogy Ferry 1885 márcz. 30-án kénytelen volt lemondását benyújtani.
Ferry azóta visszavonultan élt. Az 1885. év végén hivei kísérletet tettek ugyan arra, hogy Grévy visszalépése után köztársasági elnökké választassék, de ez nem sikerült. Ezóta Ferry neve csak most lépett ismét előtérbe, midőn a múlt hó 24-én a franczia szenátus elnökévé megválasztották. Ezzel Ferry ismét az aktív politika terére lépett és barátjai reménylik, ellenségei félnek tőle, hogy Francziaország jövendő köztársasági elnöke nem lesz más, mint ő.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1893. márczius 19.)

K A P C S O L A T O K

K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : A franczia elnökválság

U R L : http://dka.oszk.hu/058200/058298

F O R M Á T U M

A f o r m á t u m n e v e : JPEG képállomány

M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N

M I N Ő S É G

L e g j o b b f o r m á t u m : JPEG képállomány

L e g n a g y o b b k é p m é r e t : 882x1069 pixel

L e g j o b b f e l b o n t á s : 199 DPI

S z í n : szürke

L e g j o b b s z í n m é l y s é g : 24 BPP

T ö m ö r í t é s m i n ő s é g e : erősen tömörített

S T Á T U S Z

A z a d a t r e k o r d s t á t u s z a : KÉSZ

F E L D O L G O Z Ó

S z e r e p / m i n ő s é g : katalogizálás

A f e l d o l g o z ó n e v e : Nagy Zsuzsanna