|
D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó F á j l n é v : 761_848_pix_Oldal_18_Kep_0001.jpg B é l y e g k é p : https://dka.oszk.hu/056000/056040/761_848_pix_Oldal_18_Kep_0001_kiskep.jpg F ő c í m : Az apa levele B e s o r o l á s i c í m : Apa levele S z e r e p : festő B e s o r o l á s i n é v : Bruck U t ó n é v : Lajos I n v e r t á l a n d ó n é v : N K r o n o l o g i k u s k i e g é s z í t ő : 1846-1910 V I A F I d : 78784584 S z e r e p : metsző B e s o r o l á s i n é v : Morelli U t ó n é v : Gusztáv I n v e r t á l a n d ó n é v : N K r o n o l o g i k u s k i e g é s z í t ő : 1848-1909 S z e r e p : digitalizálta T e s t ü l e t i n é v : Arcanum Adatbázis Kft. S z é k h e l y : Budapest O r s z á g : Magyarország E s e m é n y : felvéve I d ő p o n t : 2022-02-25 E s e m é n y : digitalizálva I d ő p o n t : 2004-04-08 D á t u m r a v o n a t k o z ó m e g j e g y z é s : Az EPA-ban való regisztrálás dátuma A t í p u s n e v e : grafika A t í p u s n e v e : újságrészlet M e g n e v e z é s : Vasárnapi Ujság C í m : Vasárnapi Ujság M e g j e l e n é s : 31. évf. 52. sz. (1884. dec. 28.) T í p u s : hetilap M e g n e v e z é s : OSZK EPA S z e r z ő i j o g i m e g j e g y z é s e k : Nem jogvédett T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek A l t é m a k ö r : Festészet, grafika T é m a k ö r : Család, társas kapcsolatok A l t é m a k ö r : Gyermekek T é m a k ö r : Család, társas kapcsolatok A l t é m a k ö r : Család általában T á r g y s z ó : grafika M i n ő s í t ő : műfaj T á r g y s z ó : személyt ábrázoló kép M i n ő s í t ő : műfaj T á r g y s z ó : anya M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : levélküldemény M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó K é p a l á í r á s : Az apa levele. - Bruck Lajos festménye. I s m e r t e t ő s z ö v e g : "Meg vagyon irva, hogy a férfi arcza verejtékével keresse a háza kenyerét. És ha közel nem találja, menjen el érte messze földre, és áldja jó végzetét, ha a tengeren túlra nem kell mennie. Az alatt a jó öreg anya, kinek öregségére ő lett az egyetlen támasza, a szép fiatal asszony és az eszmélni kezdő kis ártatlan gyermek napról, napra számlálják az órákat, ha jön-e már ? Oh bár csak jönne, arczán a vigasztalás derűjével, hogy leolvashatnák róla, még mielőtt szólna, hogy nem járt hiába, elérte czélját s most már ismét lesz ereje tovább vinni azt az életet, mely a szegény embernek sokszor olyan nehéz teher. Oh csak ne hozná vissza homlokán azokat a redőket, a melyekkel útnak indult, a mikor elváltak. Minden reggel, mint valami uj szülött, megjelenik lelkökben a remény, hogy ma lesz a napja, a mikor visszatér; hisz már rég itt kellene lennie. S minden este el kell temetni reményüket s nehéz sóhajtással hajtani le fejüket az álomtalan párnára. Végre, mikor már a szükség is beköszönt, megjön, - nem az, a kit vártak, hanem egy levél. Nagy pecsét van a közepén, körül karikázva a posták bélyegeivel, sok állomáson kellett keresztül mennie, mig ide érkezett. Vájjon mi van benne? Vigasztalás-e vagy szomorúság, öröm-e vagy bánat ? A két asszony nem tudja kibetűzni. Egyiket se járatták iskolába; mert egy az, hogy nem is volt közel, más az, hogy ha közel lett volna is, nem volt miből. A harmadik meg az, hogy még akkor az volt a felfogás, hogy asszonyfélének elég, ha annyi esze van, hogy az eső elől a csurgó alá ne álljon. Milyen jó lenne most, ha azt a levelet el tudnák olvasni. De hát az a piczi csak nem tudhat többet, mint a két szüléje s ugy találja, hogy az egész levélen a legfontosabb az a piros pecsét a közepén. Bizony nincs itt más mód, mint meglesni az iskolás gyerekeket, a mint hazafelé eresztik s beszólítani közülök valamelyik lánykát, a ki segítsen a nagy bajon s aztán ne vigye mindjárt hirré, ha olyas valami lenne a levélben. Ugy is tesznek. A szomszédék lánykája okos, jóra való kis lány. Meg is teszi szívesen, hogy végig húzva ujját a levélsorokon, nagy nehezen kisillabizálja, a mi ott irva van. Nem valami sok örömet hirdet szegény. Az asszonyok aggodalmasan, szomorúan figyelő arczából leolvashatni a levél tartalmát. Küzdésről, szenvedésről ad hírt, a min a szegény apának végig mennie kellett s a minek, ugy látszik, még mindig nincs vége. Maga az ölbeli gyermek is elfeledte mosolyát, s nagy, kerekre nyitott bámuló szemekkel néz a kis fölolvasóra, és hallgatja, mit hoz ki a levélből, melynek borítékát a kezében szorongatja." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1884. december 28.) K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : Bruck Lajos: Az árvák A f o r m á t u m n e v e : JPEG képállomány M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N L e g j o b b f o r m á t u m : JPEG képállomány L e g n a g y o b b k é p m é r e t : 1415x1818 pixel L e g j o b b f e l b o n t á s : 199 DPI S z í n : szürke T ö m ö r í t é s m i n ő s é g e : közepesen tömörített A z a d a t r e k o r d s t á t u s z a : KÉSZ S z e r e p / m i n ő s é g : katalogizálás A f e l d o l g o z ó n e v e : Nagy Zsuzsanna |