|
D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó F á j l n é v : 1898_Oldal_083_c.jpg B é l y e g k é p : https://dka.oszk.hu/038300/038337/1898_Oldal_083_c_kiskep.jpg F ő c í m : Nagykunsági pásztorkészség B e s o r o l á s i c í m : Nagykunsági pásztorkészség E g y é b c í m : Herman Ottó "Ősfoglalkozások" czimű új könyvéből M i n ő s í t ő : alcím S z e r e p : grafikus B e s o r o l á s i n é v : Nécsey U t ó n é v : István I n v e r t á l a n d ó n é v : N K r o n o l o g i k u s k i e g é s z í t ő : 1870-1902 V I A F I d : 78811323 S z e r e p : digitalizálta T e s t ü l e t i n é v : Arcanum Adatbázis Kft. S z é k h e l y : Budapest O r s z á g : Magyarország E s e m é n y : felvéve I d ő p o n t : 2012-09-24 E s e m é n y : digitalizálva I d ő p o n t : 2008-09-01 A t í p u s n e v e : grafika A t í p u s n e v e : tárgy A t í p u s n e v e : újságrészlet M e g n e v e z é s : Vasárnapi Ujság C í m : Vasárnapi Ujság M e g j e l e n é s : 45. évf. 10. sz. (1898. márczius 6.) T í p u s : hetilap M e g n e v e z é s : OSZK EPA S z e r z ő i j o g i m e g j e g y z é s e k : Nem jogvédett T é m a k ö r : Néprajz, antropológia A l t é m a k ö r : Tárgyi néprajz T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek A l t é m a k ö r : Tárgyi népművészet T á r g y s z ó : pásztorkodó társadalom M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : képesség M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : pásztorművészet M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : népi díszítőművészet M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : bőrdíszmű M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó K é p a l á í r á s : Nagykunsági pásztorkészség. Herman Ottó «Ősfoglalkozások» czimű új könyvéből. I s m e r t e t ő s z ö v e g : ...Herman Ottó tollából és számos rajzzal ékesítve "Ősfoglalkozások" czíme alatt most jelent meg, mint különben része a kiállítási főjelentésnek; de némelyekkel megpótolva, mint külön kiadvány is. A magyar pásztorélet ősinek vehető tárgyi részéről nem emlékezett meg eddig semmiféle irodalom, mert nem is kutatta senki; ezért ez, ismeretünk mai állásában, egymagára álló tipus s az marad mindaddig, a míg az összehasonlító kutatás nem derít föl rokonokat. ... ... A nagykunsági szikeseken kerül még a kupáncsos pásztorkészség - máshol szer - is, melynek csontkupáncsai népvándorláskorbeli diszítést mutatnak; részei: a csont-tőrök, késtok, tükör, aczél és az erszény, a melyben legtöbbször kőkori nyílhegy a kova és a kákabuzogány magja a tapló. A nagykunsági szer aczélja u. n. szamárszurkáló, mert sietős dologban járva, ezzel ösztökéli a juhász koma lapoczkatájon a "Bertalanját"; de akad nagyritkán másforma aczél is, mely szakasztott olyan, mint a minő a leginkább ősi, történetelőtti sirokból került ki, p. o. Szeged és Kecskemét táján; és azonos a vogulok aczéljával is, a kikkel való rokonságunkat az összehasonlító nyelvészet erős alapokon vitatja. Ebből világos, hogy ezek az egyszerű tárgyak sokszorosan összekapcsolják a jelent az iratlan múlttal s így becses nyomok nemzeti létünk leszármaztatásában. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. márczius 6.) I s m e r t e t ő s z ö v e g : A bevégzett, igazán teljes készséget a XXIII. tábla [képünk] mutatja 1/3-ad nagyságban; került pedig ez Karczag táján, sziki juhásztól. Balról jobbra véve, áll a készlet a tőrökből, a kovát és taplót rejtő zacskóból, a késtokból, a két gombbal elzárt tükörből és az aczélból; a tartók és tokok gazdagon föl vannak pillangózva, a pillangócsomók ékes, művészies pásztorkötéssel egybefoglalva; a szárszíjak pedig sok kupáncsot, még pedig csontból valót viselnek, a melyek díszül is szolgálnak ugyan, de azonkivül gyakorlati rendeltetésük van, amint látni is fogjuk. A tőrök rendeltetését és jelentőségét már ismerjük. A zacskóban van a kova és a tapló, mely vagy az üröm bolyhos virága, vagy legtöbbször a gyékény buzogányának bolyhos magva; ritkábban felföldi gombatapló, melyet vándorkereskedő, kosaras-tót vagy városi szatócs árul. Az ősi magyar tapló mindenesetre a buzogány magva és az ürömvirág. E kés ez idő szerint már bolti, becsapható bicska; a hortobágyi pásztornál, igen gazdagon rezes nyéllel, mely szétjár, úgy, hogy kés és villa kerül abból az egy darabból. A tükör rámás, a rámát maga a pásztor faragja; akad rajta mélyedés is bajuszpödrőnek. A kova rendesen nagyon nevezetes s a ma élő pásztort érdekesen kapcsolja egybe a neolit - kő - korszakkal. Ezek a kovák "termés- vagy sziki kova" elnevezés alatt ismeretesek, nagyesők után ott helyben szedi őket a pásztor, többnyire juhászember, ki leginkább reáér a vizsgálódó "egerésző" nézésre s szentül meg is van róla győződve, hogy azok a kovák a szík termékei. Már pedig ezek a kovák sokszor igen művésziesen kipattogtatott kovanyílhegyek, ugyanilyen kova késpenge- vagy lándzsahegy-töredékei; néha a pattintástól eredő kovaszilánkok vagy a nagy kovarögöknek kiformálásra alkalmatlan kis töredékrögei. A kova. A XXIII. táblán [képünkön] látható egy igen művésziesen kipattogtatott szélesebb, karneolszerű kovából való nyilhegy, alatta egy hosszabb és keskenyebb kalczedonszerü kovakőből kiformált, talán késhegy; mind a kettő sok egyebekkel együtt a Nagykunság pásztor-erszényeiből került. A kupáncs. Hátra vannak még a kupáncsok, melyek rendesen csontból valók, csévealakuak, közbevetve egy-egy rézkupáncs vagy más alkalmas réztárgy, úgy, a mint a pásztorember itt-ott találja. A csontkupáncsok rendszerint négyszögletesek, néha a szögletek le vannak szedve; a dísz geometrikus s egészben megfelel a népvándorláskorabeli stilusnak, ha ilyenről lehet szó. A kupáncsok az ékességen kivül gyakorlati feladattal is birnak, a menynyiben a szárszíjakon szorosan járva, leszoritva lehetetlenné teszik, hogy a zacskó vagy a késtok kinyiljék. Legujabb időben némely magyar prehisztorikus leletben ily csontcsévék részben igen ékesek, napfényre kerültek s valószinü, hogy a kupáncsok biztositó, szoritó ágazatához tartoznak. Az aczél. Végül néhány szó az aczélról is, mely a XXIII. tábla [képünk] erszényén látható. A forma magyar földön a közönségesek közé tartozik; prehisztorikus analogiáját nem ismerem. Tudtom szerint a mai pásztoraczélnak legrégibb rokona az a nagy aczél, mely Czegléd városa irattárából egy erszényrészszel együtt került, 1723-ból való és szájhagyomány szerint Czegléd város birájának hivatalos szerszámja volt, azzal a rendeltetéssel, hogy ha valamely háznál kialudt a tűz, ha máskép nem lehetett, a biró tartozott a hivatalos aczéllal és kovával az illető ház számára tüzet csiholni. (Forrás: Herman Ottó: Az ősfoglalkozások) K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : Wikipédia: Herman Ottó K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : Nécsey István: Somogyi sótartó : Herman Ottó "Ősfoglalkozások" czimű új könyvéből U R L : http://dka.oszk.hu/038300/038336 K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : Magyar néprajzi lexikon: pásztorkészség, készség A f o r m á t u m n e v e : JPEG képállomány M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N L e g j o b b f o r m á t u m : JPEG képállomány L e g n a g y o b b k é p m é r e t : 605x1664 pixel L e g j o b b f e l b o n t á s : 200 DPI S z í n : szürke L e g j o b b s z í n m é l y s é g : 24 BPP T ö m ö r í t é s m i n ő s é g e : erősen tömörített A z a d a t r e k o r d s t á t u s z a : KÉSZ S z e r e p / m i n ő s é g : katalogizálás A f e l d o l g o z ó n e v e : Laskay Gabriella |