D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó U R L : http://dka.oszk.hu/024800/024874 F á j l n é v : Carassius_gibelio_2008_G1.jpg B é l y e g k é p : http://dka.oszk.hu/024800/024874/Carassius_gibelio_2008_G1_kiskep.jpg F ő c í m : Carassius gibelio 2008 G1 [Ezüstkárász] B e s o r o l á s i c í m : Carassius gibelio 2008 G1 [Ezüstkárász] S z e r e p : fényképész I n v e r t á l a n d ó n é v : N N é v v á l t o z a t o k : GC E s e m é n y : felvéve I d ő p o n t : 2011-05-31 E s e m é n y : kibocsátva I d ő p o n t : 2008-10-30 D á t u m r a v o n a t k o z ó m e g j e g y z é s : A Wikipédiába való feltöltés dátuma. A t í p u s n e v e : fénykép M e g n e v e z é s : Állatvilág M e g n e v e z é s : Wikipédia M e g n e v e z é s : Wikipédia C r e a t i v e C o m m o n s k ó d : Attribution-ShareAlike 3.0 T é m a k ö r : Biológia, etológia A l t é m a k ö r : Állattan T á r g y s z ó : állatkép M i n ő s í t ő : műfaj T á r g y s z ó : vízi állat M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : hal M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : pontyféle M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : kárász M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
L E Í R Á S I s m e r t e t ő s z ö v e g : Az ezüstkárász (Carassius auratus gibelio) a Carassius auratus alfaja. Egyéb nevei: ezüst gibbélió, kínai kárász, jövevényponty, kövikárász. Őshazája Kelet-Ázsia és Szibéria, mára azonban Európa vadvizeiben is elterjedt. Háziasított rokona a közismert aranyhal (Carassius auratus auratus).
Az ezüstkárászt gyakran önálló fajnak tartják Carassius gibelio néven, ez esetben a Carassius auratus névvel csak az aranyhalat jelölik. Az ezüstkárász nem volt őshonos faj Európában. Őshazája Kelet-Ázsia (Kína, Tajvan, Korea, Japán), valamint Szibéria (a Kolima és az Amur vízrendszere). Később az elterjedési területük Nyugat-Szibérián keresztül átterjedt Kelet-Európára, beleértve a ponto-kaszpikus területeket (Fekete-tenger és Kaszpi-tenger), illetve Délkelet-Európa nagy részére is (Románia, Bulgária, Görögország és Törökország). A 17. századtól kezdve a faj fokozatos nyugat felé történő terjeszkedése volt megfigyelhető (Szerbia, Montenegro, Horvátország, Magyarország, Szlovákia, Ausztria és Lengyelország. Az inváziós faj 1931-ben felbukkant a Balti-tenger menti államokban (Észtország, Lettország, Litvánia), 1948-ban pedig már elérte Dánia, Németország és Finnország folyóvizeit is. Az 1950-es évektől kezdve már semmi nem tudott gátat szabni a megállíthatatlanul Európa felé terjeszkedő halfaj térhódításának. Mára Európában már csak Írország, Skócia, a Skandináv-félsziget északi és keleti része, valamint Észak-Franciaország (Normandia) tekinthető ezüstkárásztól mentes területnek. Teste nyújtott, oldalról lapított, háta kevésbé magas, mint a széles kárászé. Hátúszója szintén 17-25 úszósugárból áll, azonban a bognártüskéje merev, szélesebb és fogazottabb, olykor a tüske hegye befelé hajlított (horgos). Gyors földrajzi terjedésének oka a spontán gynogenezis, mint különleges ivartalan szaporodási forma. Az ívásra érett ikrások (nőstények) más halfajokkal, például közönséges ponttyal, bodorkával ívnak össze, és kakukk módjára csempészik ikráikat azok ikrái közé. A lerakott ikrákat más pontyfélék hím ivarsejtjei serkentik barázdálódásra, anélkül hogy ezek kromoszómái részt vennének a folyamatban. A kikelő utódok így nem hibridek, hanem tiszta ezüstkárászok. Ivaréretten mind nőstények lesznek, genetikai szempontból tökéletes másolatai az anyjuknak.
Ez a szaporodási mód rendkívül előnyös egy terjeszkedő fajnak, mert nem kell mindkét nemű egyednek bekerülnie egy meghódítandó területre, elég egyetlen nőstény példány is. Viszont egy idő után a túlnépesedett állomány kezdi felélni lehetőségeit; ellenségei, parazitái és kórokozói is elszaporodnak, az egyedszám rohamosan csökken, és a fajt a kipusztulás fenyegeti, hacsak nem tud átváltani az ivaros szaporodásra. Ilyenkor az ezüstkárász képes nemet váltani, ugyanúgy mint a tengerben élő Amphiprion nem (bohóchalak) képviselői (ivart meghatározó rendszer).
Érdekes tény, hogy a gynogenezis jelensége csak az európai ezüstkárászokra jellemző, az ázsiai forma között mindig vannak, igaz kis számban hímek is.
(Forrás: Wikipédia) K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : Szabi237: Carassius carassius 2 [Kárász] U R L : http://dka.oszk.hu/024800/024873 A f o r m á t u m n e v e : JPEG képállomány M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N L e g j o b b f o r m á t u m : JPEG képállomány L e g n a g y o b b k é p m é r e t : 3712x2088 pixel S z í n : színes L e g j o b b s z í n m é l y s é g : 24 BPP T ö m ö r í t é s m i n ő s é g e : közepesen tömörített A z a d a t r e k o r d s t á t u s z a : KÉSZ S z e r e p / m i n ő s é g : katalogizálás A f e l d o l g o z ó n e v e : Kekk Adrienn |