D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó 
 F á j l n é v : farkasreti_kalnoky_l.jpg
C Í M 
F ő c í m : Kálnoky László
B e s o r o l á s i   c í m : Kálnoky László
A L K O T Ó 
S z e r e p : fényképész
B e s o r o l á s i   n é v : Varga
U t ó n é v : József
I n v e r t á l a n d ó   n é v : N
K Ö Z R E M Ű K Ö D Ő 
S z e r e p : szobrász
B e s o r o l á s i   n é v : Sugár
U t ó n é v : János
I n v e r t á l a n d ó   n é v : N
D Á T U M 
E s e m é n y : felvéve
I d ő p o n t : 2010-12-01
D O K U M E N T U M T Í P U S 
A   t í p u s   n e v e : fénykép
A   t í p u s   n e v e : szobor
R É S Z G Y Ű J T E M É N Y 
M e g n e v e z é s : Varga József fotói
M e g n e v e z é s : Farkasréti temető
E R E D E T I   K I A D V Á N Y ,   O B J E K T U M 
T í p u s : szobor
S Z Á R M A Z Á S I   H E L Y 
M e g n e v e z é s : Dr. Varga József honlapja
M e g j e g y z é s : Az alkotótól.
T É M A 
T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek
A l t é m a k ö r : Szobrászat, kerámiaművészet
T é m a k ö r : Család, társas kapcsolatok
A l t é m a k ö r : Halál
T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek
A l t é m a k ö r : Építőművészet
T é m a k ö r : Irodalomtörténet, irodalomtudomány
A l t é m a k ö r : Magyar irodalom története
T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : Kálnoky László (1912-1985)
V I A F I d : 107591616
M i n ő s í t ő : személynév
T á r g y s z ó : síremlék
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
T á r g y s z ó : temető
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
T á r g y s z ó : sírfelirat
M i n ő s í t ő : műfaj
T á r g y s z ó : szobor
M i n ő s í t ő : műfaj
I D Ő - H E L Y   T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : Magyarország
G e o N a m e s I d : 719819
M i n ő s í t ő : földrajzi hely
T á r g y s z ó : Budapest
G e o N a m e s I d : 3054643
M i n ő s í t ő : földrajzi hely
L E Í R Á S 
K é p a l á í r á s : Farkasréti temető: 21/1-2-7 [szobrász: Sugár János, 1987]
I s m e r t e t ő   s z ö v e g : Kálnoky László író, műfordító, Baumgarten-díjas (1947), József Attila-díjas (1963, 1972), Robert Graves-díjas (1970). Szülővárosában érettségizett 1930-ban, s a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára iratkozott be. Tanulmányait másodévtől az Egri Jogakadémián folytatta, Pécseit szerzett államtudományi doktorátust 1935-ben, s köztisztviselő lett az egri városházán. Húszéves koráig szinte egész Ny-Európát bejárta. Ízlését Baudelaire, Verlaine és a Nyugat nagy nemzedékének költői alakították. Első verseskötete 1939-ben jelent meg (Az árnyak kertje, Bp.). A kötetről Weöres Sándor írt érzékeny bírálatot a Nyugatban. 1941-ban budapesti minisztériumi állást kapott. Súlyos tüdőbetegsége miatt két évet töltött szanatóriumban. Élményeiből fakadt a Szanatóriumi elégia (Magyar Csillag, 1943), Kemény Simon méltatta Az Újságban. 1945 után főelőadóként dolgozott a Belügyminisztériumban, majd ugyanitt könyvtáros. 1953-ban a minisztérium átszervezésekor elbocsátották. 1949-től majdnem egy évtizeden át csak fordításai jelenhettek meg, szinte teljesen kiesett az irodalmi köztudatból, egykötetes költőként tartották számon. 1954-1957 között a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora volt, 1957-től szabadfoglalkozású író. 1939 és 1956 között írt költeményeinek egy részét megsemmisítette, az 1957-ben megjelent Lázas csillagon c. versválogatását szigorú öncenzúrának vetette alá. Az Élet és Irodalomban 1960-ban megjelent A kegyelet oltára c. szatírája botrányt kavart. Támadóihoz szóló válaszversét nem közölték. Újra elhallgatott, csak fordításai jelentek meg. A hatvanas évek végétől kezdődött lírájának nagy korszaka. A Letépett álarcok c. kötetében (1972) a kemény keserűség épp oly hitelesen szólal meg, mint az erkölcsi igényesség. A múltról, egri élményeiről írt egyes szám első személyben egy versciklusában (Egy magánzó emlékirataiból),amelyet a Kortárs közölt 1978. aug. és 1979. ápr. között. A ciklust önironikusan Homálynoki Szaniszló alakjában folytatta: Egy hiéna utóélete és más történetek (1982). Világirodalmi érdeklődésének tágassága bizonyosodott be kiváló műfordításaiban. A XV-től a XIX. századig fogta át a világirodalom kiemelkedő alkotásait. Közel harminc évig lakott a Krisztinavárosban (Mészáros u. 30. sz.) 1977-ben költözött az Őrmezei lakótelepre a Menyecske utcába. Egerben a Vitkovics-házban tiszteletére emlékkiállítás nyílt 1990. ápr. 24-én. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)
K A P C S O L A T O K 
K a p c s o l ó d ó   d o k u m e n t u m   n e v e : Justus Pál
F O R M Á T U M 
A   f o r m á t u m   n e v e : JPEG képállomány
M e t a a d a t   a   d o k u m e n t u m b a n : N
M I N Ő S É G 
L e g j o b b   f o r m á t u m : JPEG képállomány
L e g n a g y o b b   k é p m é r e t : 1600x1200 pixel
S z í n : színes
L e g j o b b   s z í n m é l y s é g : 24 BPP
T ö m ö r í t é s   m i n ő s é g e : közepesen tömörített
S T Á T U S Z 
A z   a d a t r e k o r d   s t á t u s z a : KÉSZ
F E L D O L G O Z Ó 
S z e r e p   /   m i n ő s é g : katalogizálás
A   f e l d o l g o z ó   n e v e : Kekk Adrienn