D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó 
 F á j l n é v : kerepesi_gabor_a.jpg
C Í M 
F ő c í m : Gábor Andor
B e s o r o l á s i   c í m : Gábor Andor
A L K O T Ó 
S z e r e p : fényképész
B e s o r o l á s i   n é v : Varga
U t ó n é v : József
I n v e r t á l a n d ó   n é v : N
D Á T U M 
E s e m é n y : felvéve
I d ő p o n t : 2010-10-17
D O K U M E N T U M T Í P U S 
A   t í p u s   n e v e : fénykép
R É S Z G Y Ű J T E M É N Y 
M e g n e v e z é s : Varga József fotói
M e g n e v e z é s : Kerepesi temető
E R E D E T I   K I A D V Á N Y ,   O B J E K T U M 
S Z Á R M A Z Á S I   H E L Y 
M e g n e v e z é s : Dr. Varga József honlapja
M e g j e g y z é s : Az alkotótól.
T É M A 
T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek
A l t é m a k ö r : Szobrászat, kerámiaművészet
T é m a k ö r : Család, társas kapcsolatok
A l t é m a k ö r : Halál
T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek
A l t é m a k ö r : Építőművészet
T é m a k ö r : Történelem, helytörténet
A l t é m a k ö r : Genealógia, családtörténet
T é m a k ö r : Irodalomtörténet, irodalomtudomány
A l t é m a k ö r : Magyar irodalom története
T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : Gábor Andor (1884-1953)
V I A F I d : 77116863
M i n ő s í t ő : személynév
T á r g y s z ó : síremlék
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
T á r g y s z ó : temető
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
T á r g y s z ó : sírfelirat
M i n ő s í t ő : műfaj
I D Ő - H E L Y   T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : Magyarország
G e o N a m e s I d : 719819
M i n ő s í t ő : földrajzi hely
T á r g y s z ó : Budapest
G e o N a m e s I d : 3054643
M i n ő s í t ő : földrajzi hely
L E Í R Á S 
K é p a l á í r á s : Kerepesi temető: 34-15-17
I s m e r t e t ő   s z ö v e g : Gábor Andor író, költő, újságíró, műfordító, kritikus, Kossuth-díjas (1953). Kishivatalnok családból származott. Már egyetemi évei alatt közölték írásait a Polgár, az Egyenlőség és A Hét c. lapok. 1903-ban a Kisfaludy Társaság pályázatára lefordította Mistral Mireio c. eposzát, majd a Roland-éneket (1904-05). Az 1910-es években mint sikeres kabarészerző mutatkozott be, radikális hangú kabarétréfái, gyorsan népszerűvé vált sanzonjai tették ismertté nevét. Emellett sikereket ért el vígjátékaival, szatirikus regényeivel és versesköteteivel is. A I. világháború idején részt vett a polgári antimilitarista mozgalomban. Az 1918. évi polgári demokratikus forradalomban a Nemzeti Tanács mellett dolgozott. Még a proletárdiktatúra kikiáltása előtt kapcsolatba került a Visegrádi utcai pártközpontban Kun Bélával. A Tanácsköztársaság idején a művelődési népbiztosságon a sajtó- és színházi ügyek referense. Emellett a színházszakszervezet megteremtésében is tevékenykedett. Nézeteivel mind jobban balra fordult, 1919-ben részt vett a proletárforradalomban. A Tanácsköztársaság bukása után börtönbe került, innen néhány hét múlva szabadult és Bécsbe emigrált; a polgári radikális Bécsi Magyar Újság munkatársa lett s itt a kommunista irányt képviselte. A Bécsi Magyar Újságban és a Proletárban közölt publicisztikai írásai a m. irodalmi rangú újságírás klasszikus értékű művei közé tartoznak. Élesen ostorozta bennük Horthyék fehérterrorját, de támadta a polgári radikalizmus politikáját is. Bécsben kiadott verseskötetei a szocialista líra egyik első fejezete. Harcos publicisztikája és versei miatt a m. ellenforradalmi kormány közbenjárására 1925-ben kiutasították Ausztriából. Ekkor Párizsba ment, de innen is kitoloncolták, végül Berlinben telepedett le. Részt vett a német kommunista párt munkájában; munkatársa volt a Rote Fahne c. lapnak, dolgozott a Vörös Segély sajtóirodája számára. 1927-től az Ogonyok és a Pravda berlini tudósítója. 1929-ben tagja lett a Linkskurve (a Német Proletárok Szövetsége lapja) szerkesztő bizottságának. Itt jelentős irodalomkritikusi és teoretikusi munkát végzett; elméleti cikkei, kritikái a marxista esztétika számos fontos kérdését világították meg. Hitler hatalomra jutásakor, 1933-ban Moszkvába ment, bekapcsolódott az irodalmi életbe. 1938-tól szerkesztette a magyar emigránsok irodalmi folyóiratát, a moszkvai Új Hangot. Tovább szélesedett műfordítói munkássága; orosz klasszikusokat, új szovjet drámákat fordított. A háború idején számos, a nemzet öntudatát ébresztő, az antifasiszta népfront eszméjét hirdető s a hazakészülődés érzéseit tükröző verset, cikket, rádióelőadást írt. 1945-ben hazatért, egyike volt a demokratikus és szocialista szellemű irodalom újjászervezőinek. Munkatársa volt a Szabad Nép, Új Szó, Szabadság, Világosság c. lapoknak, 1950-53-ban főszerkesztője a Ludas Matyi c. szatirikus hetilapnak. Özvegye, Halpern Olga 1958-ban Gábor-díjat alapított. Az alapítvány összegéből kétévenként egy-egy fiatal írót vagy költőt jutalmaznak. Műveit számos nyelvre lefordították. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)
K A P C S O L A T O K 
K a p c s o l ó d ó   d o k u m e n t u m   n e v e : Goda Gábor
F O R M Á T U M 
A   f o r m á t u m   n e v e : JPEG képállomány
M e t a a d a t   a   d o k u m e n t u m b a n : N
M I N Ő S É G 
L e g j o b b   f o r m á t u m : JPEG képállomány
L e g n a g y o b b   k é p m é r e t : 1600x1200 pixel
S z í n : színes
L e g j o b b   s z í n m é l y s é g : 24 BPP
T ö m ö r í t é s   m i n ő s é g e : közepesen tömörített
S T Á T U S Z 
A z   a d a t r e k o r d   s t á t u s z a : KÉSZ
F E L D O L G O Z Ó 
S z e r e p   /   m i n ő s é g : katalogizálás
A   f e l d o l g o z ó   n e v e : Kekk Adrienn