Széchényi fiainak köszönőlevele [DKA metaadatok]

K é p a l á í r á s : Széchényi fiainak köszönőlevele
1814. szeptember 1.

I s m e r t e t ő s z ö v e g : Másnap azután a három fiú még egy külön köszönő és kötelező iratot állított ki, mely így hangzik:
"Minekutánna kegyes atyánk tsupán hozzánk szüntelen viseltető kegyességéből tegnapi napon, azaz 1814-dik esztendőnek augusztus holnapnak 31-dik napján, még éltében megosztott és ezen alább irott napon még azon különös kegyelmességgel és leereszkedéssel is mi hozzánk gyermekeihez lett volna, hogy azt (a mire az atyák soha sem kötelessek, tudniillik ősi jószágaik kormányozásáról számot adni), mégis e mai napon meg tette volna; hogy tehát mi is ezen ritka példán kegyelmét némüképpen meg hálálhassuk:
Köszönnyük először kegyes atyánknak érettünk tett szüntelen való fáradozásait és iparkodásait, mellyek által nem tsak hogy ősrűl reá maradt és egy millióm és két száz ezer forintokból álló adósságokat azon változó és terhes üdők alatt nem szaporította volna, mellyekben éltt, hanem hogy atyai értékjét, némely jószágoknak purizatioja, többeknek a veszedelmes pöröktől lett megszabadíttása, uyaknak acquisitioja és mind ezeknek ki mérése, regulatioja, számossabb bozótok és motsárok ki száríttása, irtások ki fizetése, szükséges épületek fel építése, minden gazdaságbéli szereknek, marháknak szaporíttása, és az egész gazdaságnak jobb s hasznossabb karba lett helyheztetése által annyira gyarapította volna, hogy midőn akkori időben a reá jutott atyai jószágok a fenn említett ősi adósságoknak securitására is tsak szüntelen való iparkodással és takarékossággal lehettenek elégségessek (a mint az elé mutatott irások bizonyították), most nyoltzszor annyi biztosságba és bátorságba hozattak légyen.
Köszönnyük másodszor, hogy leány testvéreink között örökké fenn tartandó egyesség kedvéért, azokat is kegyes atyánk nemes ki házosíttások után mint öreg atyai és anyai, sőtt maga keresménybéli ingó és ingatlan értéke után törvényessen reájok esendő jussok iránt egy és egy százezer forintokról szólló obligatorialissával ki elégétette.
Köszönnyük harmadszor, hogy ámbátor acquisitioinak nagy részét már tegnap közöttünk az ősi jószágokkal egyetemben fel osztotta volna, mégis familiánknak utóbbi boldogságára, díszére és fentartására némelly részét még majoratusoknak fel állíttására szánta légyen.
Köszönnyük utóllyára, hogy mivel még magunknak a gazdálkodásnak tudománnyáról és kormányozásáról elegendő creditumunk nem lehet, kegyes atyánk magának ugyan nagy terhével, de nékünk annál nagyobb könnyebbségünkre a fenn emlétett ősi adósságoknak lassankint léendő ki fizetését és az azoktól esendő intereseknek rendes le szolgáltatását magára vállalta; holta után pedig (mellyet a jó Isten késő üdőre hallaszon) kegyes anyánkra bizta, olly formán, hogy mink, mint ezeknek feiben, mint kegyes szülőinknek érdemes és characterjekhez illendő kitartásokra kiki közüllünk e következendő fizetésekre köteleztessék, tudniillik: a három első esztendőkben 1815-diki junius 15-ikétől számlálván, 1818-diki juniusnak 15-dik napjáig hatvan ezer forintokat, öszvösen egy száz nyolczvanezer forintokat; a három következő esztendőkben, 1821-iki junius 15-dikéig mindegyike 56,666 forintokat és 40 krajczárokat, vagy mind a három öszvössen egy száz hetven ezer forintokat, az azután következő három esztendőkben, 1824-dikig kiki 53,333 forintokat és 20 krajczárokat, vagy öszvössen egy százhatvan ezer forintokat; az azután következő esztendőkben pedig 50,000 forintokat, vagyis öszvössen mind a három egy száz öttven ezer forintokat, és pedig mindenkor fertályonkint négy ízben, junius, september, december és martius 15-dikén fizetni köteleztessünk mind addig, miglen az adósságok le nem fizettettek vagy köztünk fel nem osztatnak.
Alázatos köszönettel vévén tehát ezen tsupán hasznunkra tzélzó intézetét kegyes atyánknak, arra kötelezzük magunkat ezen irásunknak erejével, hogy mi ezen fenn kitett summákat nem tsak az ott ki szabott terminusokban okvetetlen, hanem még azon környülállásokban is a pénznek egész valóságában fizetni fogjuk, habár a most follyó vagy utóbb talán béhozandó pénzeket némelly és akármelly változás érné, vagy mi reánk akármelly titulus alatt királyi vagy országbéli adózások és más efféle terhek esnének, meg lévén abban győződve, hogy az illetén esetekben (mellyekben kegyes szülőink úgy is számtalanul voltak és vélünk soha mégis meg nem éreztették) kötelességünk mint őket bátorságos nyugodalomba helyheztetni, mint pedig creditumunkat fenn tartani.
Végtére fogadjuk kegyes szüleinknek nemes szavunkra, hogy mivel ők még éltekben a jószágoknak kezünkre lett botsátása által tellyes bizodalmokat hozzánk még a világ előtt is ki mutatták volna, mi is ezen bizodalmat nemes, de takarékos és rendes gazdálkodással meg érdemleni és még annál is inkább erősíteni fogjuk."
(Forrás: http://mek.oszk.hu/05400/05481/html/06.htm#449)