Képaláírás: Győrújbarát határában

Ismertető szöveg: A közönséges pipacs, mezei pipacs vagy vetési pipacs (Papaver rhoeas) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a boglárkák (Ranunculales) rendjéhez, ezen belül a mákfélék (Papaveraceae) családjához tartozó faj. A pipacs elterjedési területe Dél- és Közép-Európa. A pipacs feltűnő és ismert, 30-80 centiméter magas, egyéves növény. Levelei szárnyasan, mélyen szeldeltek, durván fűrészes szélű szeletekkel, a szárral és a virágkocsánnyal együtt rásimuló vagy elálló serteszőrösek. A végálló virágok átmérője 5-8 centiméter. Mindegyik virágnak négy lángvörös sziromlevele van, a tövén fekete folttal. Termése fordított tojás alakú, kopasz, többrekeszű, lyukakkal nyíló tok, amit népiesen "borstartónak" neveznek. Szántók szélén, tarlókon, parlagokon közönséges gyom. A 20. század közepén még a gabonák egyik alapvető gyomnövénye volt, a vegyszeres gyomirtás kiszorította a vetésből. A búzatáblák szélén a mezei szarkalábbal és a búzavirággal tömegesen terem. Utak szélén, parlagokon, gyomtársulásokban nő, 1800 m magasságig. Kerti növénynek ritkán ültetik; ilyenkor magról szaporítható. Terméséből a szél rázza ki a magokat. A növény magját, leveleit, kinyílt virágszirmait májustól-augusztusig gyűjtik, ami nagy figyelmet igényel, a szirmokat nem szabad összetörni, mert elvesztik a színüket és fekete foltossá válnak. Vékony rétegben kiterítve, napfénymentes helyen szárítják. A szárítás alatt a szirmok élénkpiros színüket elvesztik és liláspirosakká válnak. A pipacsvirág (Papaveris rhoeados flos) jó köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású, teáját toroköblítésre használják. Nemesített változatait díszkertekbe ültetik. Gyermekeknél, a friss hajtás mérgezési tüneteket okozhat!
(Forrás: Wikipédia)