Képaláírás: Zsidócseresznye, hólyagcseresznye, földicseresznye. Egyes források szerint mérgező, mások szerint csak éretlenül mérgez, éretten már meg lehet enni.
A svábhegyi csillagvizsgáló kertjében fényképeztem.

Ismertető szöveg: A zsidócseresznye vagy lampionvirág (Physalis alkekengi L. vagy Physalis franchetii Mast.) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába és a Physalis nemzetségbe tartozó cserje. Számos további néven is ismert: japán (vagy kínai) lampionnövény, piros zsidócseresznye, fizálisz, piros papmonya, illetve páponya, alkekengi, muharc, hólyagcseresznye, korállcseresznye, kláriscseresznye, kőrontófű, Vénusz köldöke, Halicacabon, sócsepp, ördöglámpás. A Physalis nemzetség mintegy 30 faja közül ez egyetlen olyan, amely fagytűrésének köszönhetően a Kárpát-medencében is megél. Közép- és Dél-Európában, illetve Ázsia nyugati részén őshonos. Legfeljebb 60 centiméter magas elágazó szárú évelő. Levele hasítatlan, öblös, ritkán szárnyas hasábú, virága a levél hónaljából fakad, lila, sárgás v. szennyes fehér. Gyümölcse cseresznye méretű, gömbölyű bogyó, amit az éréskor vele nagyobbodó, barnásra színesedő csésze rejt. Feltűnő, felfúvódott terméses csészéje skarlátpiros, belül a bogyó fényes piros. A gyümölcs és a lampionszerű burok is enyhén mérgező; ezért az arab és a spanyol gyógyászatban (bacca alkekengi vagy Bacca halicacabi néven) vizelethajtásra használták. A Kárpát-medencében dísznövényként termesztik, ezért többfelé elvadult. Száraz erdőkben, cserjésekben, néha nitrogéndús ligetekben is megtalálható. (Forrás: Wikipédia)