Képaláírás: Csak a magyar kakasok lehetnek ennyire lovagiasak ... (163. oldal.)
Ismertető szöveg: "Aztán ketten
bámultuk, hogy egy remek nagy
kakas a fa ágai között ugrál és
a két szárnyával veri le a szedrét a tyúkjainak. Minden ágon
megáll, lepillant a földre, hogy
potyog-e a szeder és lekiabál:
ott, ott pottyan, egyetek, aszszonyok,
úgye de jó! Volt a
kakas hangjában önérzet is, parancsolás is. A tyúkok visongva,
nekinekiszaladva egymásnak a
fejükkel,kapkodták egymás elől
a szedret és nyílt szárnyaikkal
nagy port vertek fel a levegőbe.
Hitetlenül bámultuk majd a pompás állatot, ahogy ott az
asszonyait vendégelte, majd egymást, hogy csakugyan igaz-e,
amit látunk. És ekkor Kornélia közelebb lép hozzám és a
fülembe súgja:
- Csak a magyar kakasok lehetnek ennyire lovagiasak." (Forrás: Jászai Mari emlékiratai)
|