Képaláírás: Keleteuropai nő. Szasszanida kori ezüsttálról. A honfoglaláskori női viselet analóg ábrája.

Ismertető szöveg: "A párta, főkötő, kezkenő, kendő oly ősi elnevezések, melyek minden adat híjján igazolják, hogy már őseink is megkülönböztették a hajadon lyányt, a férjes asszonytól, kinek mint ma is, ha férjhezment, levették gyöngyös pártáját s helyébe tették a főkötőt, haját pedig, mit mennyegzője napjáig hajadonsága jeléül befonva hordott leeresztve s a végébe csokorba kötött hosszú szalagot font, midőn menyecske lett kontyba csavarták s mint föntebb mondottuk főkötővel befödték.
Egyes hún-avarkori lelet után indulva s tekintetbe véve azon körülményt, hogy a magyar nőnek adataink szerint még a késő XV. században is kedvelt viselete volt a kettős ing, minden habozás nélkül elmondhatjuk, hogy a bokáig érő alsó fehér, vászon, vagy gyolcsból készült, felül bő újjal ellátott, minden hasítás nélküli, hanem egyszerűen a fej átbujtatására szolgáló nyílással ellátott bő inget ősanyáink is viselték; erre jött azután a felső rövidebb, térdig érő, szűkebb és díszítéssel, hímzéssel ellátott ing. Nem valószínűtlen, hogy az alsó inget is kihimezték aranynyal vagy valami egyéb olcsóbb dologgal, mire - már t. i. a díszítésre - nagy gondot fordítottak a magyarok. "
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15200/15236/15236.pdf)