Képaláírás: A jegenye-fenyő. 1. barkás ág; - 2. fiatal hajtás tobozzal; - 3. érett toboz; - 4., 5., 6. toboz-pikkely; 7. mag; - 8. barka-pikkely; - 9. tűlevél; - 10. csirázó növény; - 11. u. a. maghéj nélkül; - 12. fenyőgubacs.

Ismertető szöveg: "A leirt fajoktól a jegenyefenyők annyira eltérők, hogy legczélszerübben más nembe osztandók be. Rendesen fák, szabálytalanul örvös állású fő- és kétsoros mellékágakkal. Az egyesével álló, többnyire kétsoros, lapos tűk alsó lapjukon kékesfehér sávokkal vannak tarkázva. A tobozok felegyenesedők, és megérés után a tengelytől elválnak. Főbb fajai: a közönséges vagy fehér jegenyefenyö (Abies alba Miller), mely a 65 méternyi, magasságot is eléri. Fiatal korában kérge olajbarna szinü, későbben azonban szürkésfehérré válik. Az ágak érdesszőrűek, tűi 2-3 cm. hosszúak; virágzatai a tavalyi ágak hegyein ülnek. A porzós barkák meglehetősen hosszúak, a termős virágzat felálló, sárgászöld szinü. A tobozok hosszúkás hengeralakúak, barnászöldek. A magvak szárnyasok, háromélűek. Elemtén lassan nő, de 25. életévétől kezdve rendkivül gyors fejlődésnek indul. Magvat is csak nagy későre érlel. KözépEurópa 800-1900 m. magas hegyvidékein tenyészik. Fehérszinü, könnyen hasítható fáját főképenhangszerkészítésre, továbbá gy antaós terpentinolaj készítésére használják. "
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15400/15484/pdf/15484_2.pdf)