Képaláírás: A tegzes-szitakötők, 1. Phryganea grandis; - a. kifejlődött állat; - b. lárva; - 2. Ph. meridionalis; - 3. Pb. rhombica; - 4. Ph. nervosa.

Ismertető szöveg: "Tegzesszitakötö-félék, tegzesek vagy gizgazlakók (Phryganidae, Plecoptera) többnyire világosságot kerülő, némileg éjjeli lepkékhez hasonló, vizek közelében élő rovarok, melyeknek összehajtott redős, pikkelyes vagy szőrös szárnyaik vannak. Rágó szájrészeik egyszersmind szívásra is alkalmasak. Összetett szemeik félgömbformájúak, három pontszemmel; lábtöizek száma 5; lábszáraik tüskések, amelyek különösen a harmadik páron sarkantyúszerüen kiállók. Mintegy 80 élő faja ismeretes, melyek közül hazánkban 12-15 tenyészik. Sem hasznosaknak, sem kártékonyaknak nem mondhatok; részint állati, részint növényi anyagokkal táplálkoznak. Petőiket kocsonyanemü burokba zárva, csomókban, a vizek menten kövekre s növényekre erősítik. A kikelt, lágytestü lárvák azután a vízbe mennek, s testök védelmére homokszemcsékből, fadarabokból, elhagyott csigaházakból stb.-böl tegzét készítenek maguknak. A tegze egyes részeit alsó ajkukon nyíló fonómirigyeik váladékával ragasztják össze, s belőle csak fejüket és lábaikat dugják ki. A tegzét majd valamely a vízben lévő tárgyhoz erősítik, majd pedig csigaház módjára folytonosan magukkal czipelik. Bebábozásra készülve, a vizet elhagyják, szárazra mennek, a tegze nyílását selyemszerű szövettel befonják, és úgy alakulnak át kifejlődött állattá. "
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15400/15484/pdf/15484_1.pdf)