Képaláírás: A czápa fogak

Ismertető szöveg: "Ha a hal szájába betekintünk, akkor hátul egyes gyekből alkotott kopoltyú-kosarat látunk. A kopoltyú-kosár középső részét, valamint az első ivét a szagcsont képezi, amelynek szárain egyes, a kopoltyúfedő-hártya kifeszítésére való sugarak, ú. n. szilványfedö-sugarak találhatók. Az utána következő 2., 8., 4. és 5. ivén a szilvány-rojtok vagy kopoltyú-lemezkék vannak, ezek a szilvány-ivek; végül az utolsó: a 6. iv legkisebb, és ez garatalatti csontnak neveztetik. A kopoltyú-ivek végei pedig, melyek a koponyával függnek össze s a garat felső boltozatát képezik, felső garatcsontoknak neveztetnek. Az alsó garatcsontokra nézve megjegyzendő, hogy azok különválva is maradhatnak, vagy pedig egy darabbá összeforradhatnak, és eszerint a halakat felosztjuk vált- és összenöttgaratcsontúakra (Apharyngognathi, Pharyngognathi). Mindezt kiegészíti a fogazat, amely igen változatos. Nevezetes, hogy a száj öblének minden része lehet fogas. így akadunk fogakra az állkapcsokon, szájpadláson, a nyelven, a szilványivek belső élén, az alsó-, valamint a felső garatcsontokon stb.-n. A fogak nem rágásra, hanem inkább a préda megragadására valók s ehhez képest csúcsosak, gerebenszerűek, hegyesek, egy vagy több sorban elhelyezettek, de mindig gyökértelenek, és vagy az alatta fekvő csontokra nőttek rá (csontos-halak) vagy pedig az illető részeket boritó takhártyával együtt le is fejthetők mint a czápáknál, amely utóbbi esetben azután az állat szájának kinyitásával a fogak helyzete is megváltozik. Különösen fontosak és becses fajjelleget adnak az alsó garat-csontokon levő fogak (torok-fogak), amelyek majd barázdás felületüek, őrlőfogak (ponty, 3), majd lapiczkásak (kárász, 7), véső-formájúak (páducz, 10), illetve kanalasak (máma, 4-6), kamósak (küllő, 9), vagy fogasak (kele-hal, 15). Számuk is változó, de ugyanazon fajnál állandó. A potykának torokfogait a nép "keserü fogak" néven ismeri. "
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15400/15484/pdf/15484_1.pdf)