Képaláírás: A bernáthegyi kutya

Ismertető szöveg: "A házi kutya (Canis familiaris L.) jellemvonásait és szokásait Linné Károly, a híres svéd zoologus a következőképen írja le:
"Eszik húst, dögöt, lisztes növényi anyagokat; megemészti a csontot, de kiadja a káposztát és zöld növényi részeket. Lepelve iszik, még a jó társaságban is legalább százszor megszaglálja szomszédját; orra mindig nedves; kitünően szaglálkodik; rézsut fut; ujjain jár; keveset izzad; forróságban nyelvét kilógatja; lefekvés előtt körül járja nyugvó helyét s ébren alszik, mert álmában is mindent meghall. Á nőstény 4-8 kölyket vet, melyek közül a hímek az apához, a nőstények az anyához hasonlítanak. Mindenek fölött hű lakótársa az embernek, gazdája közeledtével farkát csóválja, nem engedi bántalmazni; ha vele mehet, előre fiit, keresztutaknál hátranéz, az elvesztett dolgot tanulékonyán felkeresi; éjszakán körüljárja a házat, őrzi a jószágot, elzavarja az idegen állatot a mezőről, összetartja a szétfutni akaró marhacsordát vagy a juhnyájat; felhajtja a vadat, állja a vadkacsát, torkoskodás nélkül hozza urához az elejtett vadat, Szibériában a kocsi és a szán elé van fogva. Az asztalnál koldul és ha valamit lopott, akkor félénken behúzza farkát, mohón eszik. Otthon övéi között ur, ellensége a koldusnak és ingerlés nélkül támadja meg az ismeretlent, az idegent. A sebet nyalással gyógyítja, zenét hallva vonít, az eléje dobott kőbe harap, a közelgő zivatart megérzi és rosszul érzi magát. Sok baja van a pántlika féreggel, terjeszti a veszettséget. Utoljára megvakul és saját magát rágja meg". "
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15400/15484/pdf/15484_1.pdf)

"A bernáthegyi (németül Bernhardiner) a munkakutyák közé tartozik, az alpesi masztiff leszármazottja. Állóképességének növelése érdekében újfundlandi vért vittek bele. Az amerikai kontinensen jobban elterjedt, mint Európában. Mérete ellenére mindig sima és könnyed a mozgása."
(Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bern%C3%A1thegyi)