Képaláírás: Goya : IV. Károly király és családja

Ismertető szöveg: "FRANCISCO DE GOYA Y LUCIENTES féktelen és vidám kalandokkal teli ifjúság s egy gazdag férfikor után, 1793-ban, negyvenhét éves korában súlyos betegségbe esett és teljesen megsiketült. A szerencsétlenség oly korban támadt rá, melyben kisebb tehetségeken már mindenképpen a hanyatlás jelei szoktak mutatkozni, ilyen csapás pedig egészen megtöri erejüket. De Goya nem volt hétköznapi ember ms nem volt mindennapi a sorsa sem. Azelőtt is kitűnő festő volt, de nem nőtt túl országa határain. Boldogan festette előkelőségek arcképeit s készített bájos terveket a királyi palota kárpitjái számára. Most azonban a zord magány, amit a süketség rákényszerített, töprengő vé tette s a mérhetetlen keserűség emberbaráttá. Ez ugyan nem festői érdem, de nagy művésznek érdemévé válhat, ha olyan kérdések foglalkoztatják, melyek egy nemzet vagy az emberiség kiáltó problémái. Goya pedig, mikor a magábavonultság és a szenvedés tehetségét megérlelték, kitűnő festőből nagy festővé lett. Távol attól, hogy emberi és művészi energiái megfogyatkoztak volna, állandó fejlődésben és gazdagodásban haladt nyolcvankettedik évéig, mikor egy nagy örömhír hirtelenül ledöntötte..."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15000/15018/15018.pdf)