Képaláírás: Égből áradó esővel ez a bőkezűség rokon;
Jut fiúnak, jut leánynak, bizony egy se vette zokon.

Ismertető szöveg: Šota Rustaveli (1172-1216) Tariel, a párducbőrös lovag című eposzát 1196 és 1207 között írta. A romantikus eposz két szerelmespár történetét mondja el, hősei Tinatin, arab hercegnő és Avtandil generális, valamint Nesztán, indiai hercegnő és szerelme, Tariel, a párducbőrös lovag. A cselekmény több szálon futó, keleti meseelemekkel átszőtt, regényes, érzelmes, szenvedélyekkel teli történet, a lovagiasságról, nemeslelkűségről, barátságról szóló, világirodalmi jelentőségű költemény, a grúzok számára máig a legfontosabb bölcseleti és erkölcsi alapmű. Zichy az 1880-as évek elején, Párizsból elköltözve érkezett a Kaukázusba. A grúz fővárosban nagy örömmel fogadták, ünnepségeken, fogadásokon látták vendégül. Ez nem utolsósorban annak is volt köszönhető, hogy Zichy már Párizsban, Victor Hugo szalonjában megismerkedett a grúz értelmiség egyik vezéralakjával, Iona Meunargiával (1852-1919), a Tariel, a párducbőrös lovag francia fordításának készítőjével, aki később a magyar művész figyelmét is felhívta az eposzra. Meunargia és Zichy között jó barátság szövődött, amely most Tifliszben felelevenedett. A grúz polgárság és az értelmiségi körök ebben az időben a cári udvartól való függetlenséget szorgalmazták, s ennek jegyében határozták el népi eposzuk díszkiadásban való megjelentetését. Zichyt 1881–1882-es tifliszi tartózkodásának eredményeképpen érte a megtisztelő felkérés Tariel, a párducbőrös lovag 12 illusztrációjának elkészítésére. Zichy grúziai közkedveltségét csak fokozta, hogy jelentős szerepet vállalt a Tariel élőképi bemutatásában a tifiliszi [ma Tbiliszi] színházban. Az élőképek megrendezéséhez komoly előtanulmányokat folytatott a grúz viseletekkel, fegyverekkel, modellekkel, de még a táncokkal kapcsolatban is. A jelenetek és a kosztümök terveit később a mű illusztrálásakor is felhasználta. Az 1880-as évek első felében nála megrendelt tizenkét illusztráció helyett harmincnégyet csinált. Ezeket az eredeti rajzokat az általa készített kötésben 1888-ban nyújtotta át megrendelőinek, akik utóbb ebből választották ki azt a huszonhatot, amelyet sokszorosítottak és amelyek bekerültek a díszkiadásba. A költemény korábbi, inkább a keleti illusztrációs hagyományt követő, miniatúraszerű rajzaival szemben Zichy a mű alapos ismeretén, drámai eseményeinek egy-egy jelenetbe sűrítésén alapuló módszerét követte. A grúz történelem és a grúz nép karakterének tanulmányozása hozzásegítette ahhoz, hogy a romantikus, szenvedélyes történetet ne csupán "szép" rajzok sorozatában adja vissza, hanem műveinek atmoszférája is teljesen hiteles legyen. (Forrás: jepegrafik.com)