Képaláírás: A renaissance apotheozisa a bécsi múzeumban

Ismertető szöveg: Munkácsy Mihály magyar festőművész, a 19. század magyar festészetének nemzetközileg is elismert mestere. Művészi tudásán és tehetségén kívül, az európai és a magyar társadalom életének falusi és városi közösségeinek kiváló ismerőjeként érzékeny "szociográfus" is volt egyben, hiszen életképfestészete mind szociológiai, mind pedig eseménytörténeti vonatkozásában pontos jellemzést ad kortársairól. Tanulmányozta és nagy műgonddal festette korának jellegzetes karaktereit. Európai és magyar polgárként vált neves festőművésszé, Krisztus-trilógiája és számtalan méltán világhírűvé vált képe missziót teljesített, amellyel keresztény magyarként az egész művelt világ előtt megbecsülést szerzett. Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Művészetének a legrangosabb magyar képzőművészeti díj is emléket állít. (Forrás: Wikipédia)

Munkácsy megbízást kapott a bécsi udvartól 1887-ben, a Kunsthistorisches Museum (Képzőművészeti Múzeum) főlépcsőházának kupolafreskójára. A falfestményt már ünnepelt mesterként készítette, több évi munkával. Az 1890-re helyére került freskó középpontjában Tiziano, jobbra, az előtérben pedig Michelangelo áll. A háttérben Munkácsy önmagát is megörökítette. (Egyes források szerint, 1890. májusában készült el az alkotás.) Azzal lepte meg Munkácsy a világot, hogy, az allegóriával is meg tud birkózni, s a dekoratív festészet egyik monumentális feladatának sikeres végrehajtásában, a bécsi múzeum palotájának óriás méretű mennyezeti festményében - "A reneszánsz apoteózisa" címmel - (Glorification of the Renaissance (ceiling painting of the grand staircase of the Kunsthistorisches Museum, Vienna) mutatta be, előkelő tehetségének sokoldalúságát. (Forrás: countess.hupont.hu)