Képaláírás: A kőbányai aranyszájú:
Hock János

Ismertető szöveg: Hock János katolikus plébános, politikus és író, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke. 1887-től folyamatosan tagja volt a képviselőháznak. Először, mint szabadelvűt, a Somogy megyei szili kerületben választották országgyűlési képviselőnek, majd nemzeti párti, újból szabadelvű, Bánffy Dezső híve, 1910-től a Justh-párt tagja, később Károlyi Mihály híve lett. Belépett a szabadkőműves mozgalomba. 1889-től Budapesten kőbányai, 1912-től józsefvárosi plébános. Jó szónoki képességei voltak, amelyeket az általános választójogért vívott küzdelemben hasznosított. Ellenzője volt Tisza István politikájának. 1918. november 1-jén, a miniszterelnökké avanzsált Károlyi Mihályt felváltva a Magyar Nemzeti Tanács elnöke lett. Az új rendszerben is csalódott, ezért nyugdíjazását kérte és visszavonult a politikától. A Tanácsköztársaság kikiáltása (1919. március 21.) után először Csehszlovákiába, majd Bécsbe, és végül az USA-ba emigrált. Onnan visszatért Európába: Párizsban, majd ismét Bécsben élt. Több cikkben bírálta a Horthy-rendszert. Ennek ellenére, 1933-ban hazatért. A külföldön írt cikkei miatt korában ellene emelt vádak (többrendbeli nemzetgyalázás és kormányzósértés) alapján bíróság elé állították és egyévi börtönre ítélték 1934 novemberében bevonult a börtönbe, de 1935 júniusában kegyelmet kapott. (Forrás: Wikipédia)