Képaláírás: Az 1848. évi Február. 22., 23. és 24diki véráldozatok temetsége. - Díszkiséret. Alamizsnátoké a megsebesítettek számára.

Ismertető szöveg: "Folyó év Martius 4dik napja Párisban népünnepély napja volt. A nap gyönyörűn világított s mintegy tanúja lett a keletkező szabad köztársaság első ünnepélyének, mely dicső, de egyszersmind gyászos is volt: az ember legszentebb jogai minapi vértanúinak holttetemeik nagy pompával vitettek s kisértettek el a júliusi oszlophoz, hogy ott a sírboltban egyesitessenek az 1830ki véráldozatok hamvaikkal. Páris egész népessége megjelent s összegyűlt e gyászos menetre, s e nap benyomása átalában jó volt. Látni volt véghetetlen sokaságot, ugyanazt, melly az egyedül uralkodást lerombolta, díszes sorokban és sűrű tömegekben lépdelni, minden zaj s minden zavar nélkül, tisztelve a gyászmenet rendét, mert mindenki elismerte, hogy a rend s nyilvános béke fentartása egyedül a polgárokhoz tartozik, s nem a nagyobb vagy kisebb fegyveres erő vagy rendőrség kifejtéséhez. Az élők üdvözlik a holtakat, kik sírjaikból s a testvériségért ontott vérökkel ótalmazni látszanak az élőket.
A köztársaság diadalkocsija, melylyet a díszmenetben látni volt, symbolicus diadaljellel vala megkoronázva. Tetőjén díszlett a legfőbb indok, az az egymásba font kezek, a testvériség jelképe; a vesszőcsomó, az erő s egyesség jelképe, melyből az igazság keze nyúlik ki; környezve különféle fegyverek, nagy paizsok, darabokra tört lánczok, a művészet, tudományok, kereskedés, ipar, földművelés és sajtó tulajdonitmányaik által.
A megsebesítettek javára rendelt gyűjtögetések s aláírások folyvást tartnak s nevezetes öszvegeket hoztak be. A festészek egylete 2000 frankot adott e czélra.
Rueil-ben, Páris mellett ugyanez szándékból fényes tánczvigalom adatott. Cellarius polgár pedig martius 10dikén adott tánczteremében álorczás bált a véres áldozatok javára."
(Forrás: https://epa.oszk.hu/02500/02502/00014/pdf/EPA02502_kepes_ujsag_1848_14.pdf)