Képaláírás: Eolithok (Németország)

Ismertető szöveg: "Ha az emberi elme vívmányait a reá jók fordított szellemi munkának foka szerint osztályozzuk, a fegyverzetet meglehetősen alacsony hely illeti meg. Mert az a gondolat, hogy az ember megtámadói ellen egy-egy készen talált husánggal vagy útszéli kővel védekezzék, valóban igen közelfekvó. Épp azért ugyancsak könnyen érthető, hogy valamennyi fegyver, a legegyszerűbbtől a legösszetettebbig, mindig egyetlen alapeszmére vezethető vissza, arra, hogy az egyes fegyverek nem egyebek mint az emberi test támadó és védekező szerveinek hasonmásai (projekciói). A kőbalta az ököl hasonmása, a buzogány, a pajzs az egész karé stb. Hogy a fegyverek melyik fajtája a legrégibb, alig dönthető el, szintúgy jóformán eldönthetetlen az a másik kérdés is, hogy a fegyverek a régibbek-e avagy az ember használta egyéb eszközök. Mindkét kérdésre ugyanis a föld különböző pontjain más-más feleletet nyertek.
Tényleg újabban mind több és több helyen harmadkori rétegekben is találnak olyan köveket, amelyek, noha az emberi kéz nyomait nem mutatják (eolithok), a reánk maradt legrégibb fegyverekül, illetve szerszámokul tekinthetők (236. ábra). "
(Forrás: https://mek.oszk.hu/14200/14254/pdf/14254_1.pdf)