Képaláírás: Chelles-i típusú pattintgatott kőbalta (Franciaország)

Ismertető szöveg: "Ha az emberi elme vívmányait a reá jók fordított szellemi munkának foka szerint osztályozzuk, a fegyverzetet meglehetősen alacsony hely illeti meg. Mert az a gondolat, hogy az ember megtámadói ellen egy-egy készen talált husánggal vagy útszéli kővel védekezzék, valóban igen közelfekvó. Épp azért ugyancsak könnyen érthető, hogy valamennyi fegyver, a legegyszerűbbtől a legösszetettebbig, mindig egyetlen alapeszmére vezethető vissza, arra, hogy az egyes fegyverek nem egyebek mint az emberi test támadó és védekező szerveinek hasonmásai (projekciói). A kőbalta az ököl hasonmása, a buzogány, a pajzs az egész karé stb. Hogy a fegyverek melyik fajtája a legrégibb, alig dönthető el, szintúgy jóformán eldönthetetlen az a másik kérdés is, hogy a fegyverek a régibbek-e avagy az ember használta egyéb eszközök. Mindkét kérdésre ugyanis a föld különböző pontjain más-más feleletet nyertek.
A legelső fegyver minden esetre fából, csontból, kőből készült, csakhogy a fa és a csont rendkívül hamar pusztul és így az ősember fegyverei közül bizony csak a tiszta kőből valók avagy a felemás fából s kőből készültek kőalkotórészei maradtak napjainkra. Az ősember kőfegyvereit, illetve kőszerszámait csak a XIX. század közepe óta ismerték fel ilyenekül. Régebben a természet játékának tartották azokat, avagy mennyköveknek vélték. Ezek a leletek azonban, az illető földtani rétegek után ítélve, csakis a diluviális korszakba nyúlnak vissza (234. és 235. ábra), holott az igazi ősember már a geológiai harmadkor végén is okvetlen itt élt a földön."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/14200/14254/pdf/14254_1.pdf)