Képaláírás: Magyar pásztorok szárnyékja

Ismertető szöveg: "Köztudomású dolog, hogy a hajlékrakás ösztöne akárhány féregnél, a méhnél, hangyánál, némely halnál, majd minden madárnál, az emlősök nagy részénél s végül magánál az embernél is a legerősebbek egyike; még pedig nem annyira azért, hogy az időjárás kellemetlenségei ellen óvja magát, hanem inkább azért, hogy alvás idejére, mely az ősembernél csakúgy, mint a gyermeknél és az állatoknál, a kulturális embernek ebbéli szükségleténél sokkal tovább tart, külső ellenséggel szemben a lehető leghatásosabban védekezzék. Igazi hajlékról tehát csakis ott lehet szó, ahol ezt az utóbbi célt is valamennyire megközelítették. Az ausztráliai bennszülöttnek, a Tűzföld lakóinak és a ceyloni veddának esténként ágakból, lombokból hevenyészett háló vacka (fészeklakás) ennek a célnak alig felel meg, csakúgy nem, mint pl. a magyar pásztor egyszerű szárnyékja (208. ábra), azaz cserényfala, mely alatt legfölebb a széllel és esővel szemben talál valamelyes oltalmat. Tökéletesebb ennél ugyancsak a magyar pásztor cserénye és vasalója, mert mindkettő elzárható, sőt, minthogy az utóbbit árok veszi körül, a külső ellenségek, kiváltkép a vadállatok ellen teljesen megvéd."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/14200/14254/pdf/14254_1.pdf)