Képaláírás: Az emberi garat hátulról felhasítva. A torok itt hátulról látható, az előbbi ábrán pedig élűlről. A garat összehúzódása a nyelés legfontosabb mozgása; a garat különben találkozási helye a fül dobüregébe vezető Eustach-kürtöknek, az orr- és szájüregnek, a gégének és nyelőcsőnek. Legfölül szem be látjuk az orr üreg benyílását, középen a száj üreg nyílását kitölti a nyelv gyöki része, alatta a gégebemenet látható. 1. orrkagylók, 2. garatmandula, 3. orrsövény, 4. az Eustachkürt benyílási helye, 5. fültőmirigy, 6. lágy szájpadivek, 7. torokmandola, 8. gégefedő, 9. a gégeideg nyoma, 10. nyelőcső, 11. pajzsmirigy, 12. gégebemenet, 13. a nyelv gyöke, 14. nyelvcsap - uvula - hátsó felszíne. 15. lágy szájpad hátsó felszíne.

Ismertető szöveg: "Az orron és a szájon át hátul közös üregbe jutunk, ez a garat (159. ábra). A tetején van a garatmandula, felső része az orrüreg mögé esik, ebbe nyílnak bele a dobüregbe vezető finom fülcsövek. Középső része a száj üreg mögött, alsó része a gégebemenet mögött van; lefelé a nyelőcsőbe folytatódik. Nevezetes hely ez; az alig 12 cm hosszú üreg olyan, mint valami tér, amelybe több oldalról más-más irányba vezető utak torkollanak. A garat falát erős izomrétegek, a garat-fűző izmok alkotják, amelyek a nyelésnél a főszerepet viszik; az összerágott pépes falatot ezek préselik ki a nyelőcsövön át a gyomorba. A garat-fűző izmok tekintélyes erővel dolgoznak; példa reá, hogy vannak egyének, akik fejen állva, avagy fejjel lefelé függő helyzetben enni és inni tudnak."
(Forrás: http://mek.oszk.hu/14200/14254/pdf/14254_1.pdf)