Képaláírás: A tüdőhöz vezető csőrendszer; porcogós gyűrűk sorozatából áll. Az ilyen csövek nem lapulnak meg, mindig szabad bejárást biztosítanak a levegőnek. Kezdődik a gégecsővel, két főágra őszük a jobb és bal tüdőnek megfelelően és fához hasonlóan ágazik tovább. A vele együtt haladó, sötétebbre rajzolt csőrendszer a tüdőverőér elágazását tünteti fel. Már a csövek elágazása is eléggé mutatja, hogy a jobb tüdő három, a bal két karélyból áll.

Ismertető szöveg: "A gégecső egyenesen halad le a nyakon, belép a mellkas üregébe, s ott az aorta íve alatt két erős ágra oszlik, a jobb és bal tüdőnek megfelelően. Az ágakat tüdőcsövek nek vagy hörgök-nek nevezzük (155. ábra). A bal tüdő két részből áll, a bal hörgő tehát csakhamar két ágra oszlik; a jobb tüdő három karélyból áll s így a jobb hörgő háromfelé ágazik. A felsorolt ágak mindegyike faágszerűleg mind kisebb és kisebb, egyre számosabb csövekre, majd csövecskékre oszlik. Míg a gégecső átmérője két centiméter, addig a szabad szemmel látható legkisebb elágazásai a tüdőben már csak tizedmilliméteresek, de a számuk több ezerre rúg. A csövek nem esnek össze, nem lapulnak meg soha, mert a csőrendszer falaiban mindenütt porcogós gyűrűket találunk."
(Forrás: http://mek.oszk.hu/14200/14254/pdf/14254_1.pdf)