Képaláírás: Nagyított légyfej, Hooke rajza kisebbítve 1667-ból. A nagyítással való vizsgálat eleinte a felületre szorítkozott.

Ismertető szöveg: "Láttuk a különféle nagyítókat, a modern tudomány hatalmas fegyverét, az összetett mikroszkópot, amellyel immár háromezerszeres nagyítást értünk el, de ezekkel az eszközökkel csak akkor tudjuk megközelíteni az emberi testet, ha megfelelő eljárásokat alkalmazunk. A nagyításokkal párhuzamosan fejlődnek azok a módszerek, amelyek az emberi test bármely részletét a mikroszkóppal való vizsgálatokra alkalmassá teszik. 1600 körül, a lupenagyítások fénykorában, csak apró kis állatokat, férgeket tudtak vizsgálni és ha ezek a kis állatok nem voltak átlátszók vagy áttetszők, csakis az állatok felületét, a felületnek finomabb szerkezetét írhatták le. így írja le pl. Hooke a légy szemének pontos felületét (l. 75. ábra). Az első vizsgálatok tehát csakis felületekre szorítkoztak, a mélyebb részek szerkezetébe ellenben behatolni nem tudtak. Később azt tapasztalták, hogy vékony hártyák szerkezete kitünően vizsgálható nagyítókkal, ha azokat kellőleg átvilágítjuk. Igyekeztek tehát a különféle szövetekből beretvával finom szeleteket lemetszeni, vagy pedig apró szövetdarabkákat tűkkel annyira szétbontani és szétfosztani, hogy e foszlányok kellő átvilágítással vizsgálhatók legyenek."
(Forrás: http://mek.oszk.hu/14200/14254/pdf/14254_1.pdf)