Képaláírás: Madárdal.
Olajfestmény. A magyar állam tulajdona (1893, Münhen.)

Ismertető szöveg: Ferenczy Károly eleinte jogi tanulmányokat folytatott, majd gazdasági iskolába járt, végül unokanővére (későbbi felesége, a szintén festő Fialka Olga) biztatására kezdett képzőművészettel foglalkozni. 1885-ben a nápolyi akadémiára iratkozott be, 1886-ban Münchenbe ment, ahol megismerte Csók Istvánt és Hollósy Simont. Párizsban a Julian Akadémián két évet töltött, majd a szentendrei művészkolóniához csatlakozott, 1893-ban ismét Münchenben találjuk. Hollósyval és körével szorosabbá vált kapcsolata, így 1896-ban velük tartott Nagybányára. Itt a művésztelep egyik vezetője, nagy hatású tanára lett. Sikeres budapesti kiállítását követően 1906-ban a Mintarajziskola tanárává nevezték ki, ekkortól már csak a nyarakat töltötte Nagybányán. 1907-ben a MIÉNK alapítóinak egyike volt. (Forrás: kieselbach.hu)

Mint Ferenczy Károly valamennyi későbbi műve, a Madárdal is gondosan mérlegelt kompozíció. Szűkre zárulnak a festmény határai egyetlen motívuma, a fatörzset átkaroló nőalak körül. Csak jelzésszerűen van jelen az erdő: néhány nyírfa fehér törzse, behajló lomb, s zöld színharmóniák érzékeltetik. Vörösruhás fiatal nő alakja tölti be a képfelületet. A ruha vöröse és a környezet finom zöld árnyalatai megejtően harmonikus kompozíciójában járulnak hozzá az ember és természet kapcsolatának lírai megfogalmazásához. A fák lombszűrőjén át érkező egyenletes, tompa fényben világosan, tisztán rajzolódnak ki a formák. A nőalak szépívű mozdulattal fogja át egy nyírfa törzsét. Fürkésző, fölfelé tekintő, madárdalra figyelő arca fölött nem látjuk a fa lombkoronáját. Mégis, még fölénk is kiterjeszkedően, ott érezzük az erdőt, hűvös lehelete minket is érint. A festményhez két rajz és egy olajvázlat készült, míg Ferenczy Károly a végső megoldáshoz elérkezett. (Forrás: hung-art.hu)