Képaláírás: Badius Jodocus nyomdajegye (1520)
E nyomdajegyen látható XVI. század elejei fasajtó már kivan egészítve azokkal a kellékekkel, amelyekkel felszerelve a fasajtó több m int három évszázadon át kizárólagos egyeduralmat biztosított magának

Ismertető szöveg: "A fasajtónak fejlettebb formája Badius Jodocus 1520. évi nyomdajegyén látható. Ez a sajtó már ki van egészítve azokkal a kellékekkel, amelyekkel felszerelten a fasajtó több, mint 300 éven át kizárólagos egyeduralmat biztosított magának. Itt már ki van fejlődve az a szerv, melyen a nyomóalapot a nyomólap alá lehetett csúsztatni és onnan nyomás után ismét kihúzni. A nyomandó papirost itt már nem közvetlenül a formára tették, hanem a nyomófedél belső lapjára tűzték, ami nagy haladás, mert tisztább és gyorsabb munkamenetet tett lehetővé. Egy másik lényeges javítás a csavarorsó csavarmeneteinek irányán észlelhető. Ugyanis tudvalevő, hogy mentői függélyesebb irányt vesz a csavarmenet, annál kevesebb fordulat mellett hosszabb emelkedő vagy aláereszkedő utat tesz meg. Jelen esetben a két oszlop közti tér, tehát egy fél csavarfordulat elegendő volt arra, hogy a nyomólap a forma felületét érje és arra kellő nyomást gyakoroljon. Ha még megemlítjük azt a nem túlságosan fontos tartozékot, amellyel a présgerendát a nyomdahelyiség mennyezetéhez erősítették a nyomás ellentállóságának biztosítása céljából, akkor ki van merítve minden, amit a fakézisajtók fejlődéséről el lehet mondani. "
(Forrás: Magyar Grafika, 1925. január-február)