Képaláírás: Két szokatlanul feltűnő plágium
1. ábra. Eredeti levélfej, Tábor János grafikus rajza.
2. ábra. K. L. grafikus "művész" rajza.
3. ábra. Ismeretlen grafikus "művész" rajza.

Ismertető szöveg: "A "Magyar Grafika" 1920 augusztusi számában Tábor János grafikus művész munkáiból közölt mutatványokat, ezek között volt az ehelyütt reprodukált Márkus Pál - féle gumi - és műszaki üzlet levélfeje.
Ez a levélfej megtetszett egy másik gumi - és műszaki üzletnek és találkozott rajzoló, sőt nyomda is, mely ezt szolgai módon utánozta, amint azt a 2. ábra mutatja. Ha tisztességtelen dolog egy rajzoló művész alkotását az ő beleegyezése nélkül utánozni és ez kétségtelenül az, akkor fokozott abban csúnya dolog, amikor a nyomda segédkezet nyújt ahhoz, hogy egy gumiáru kereskedés levélfeje egy másik gumiárusitó kereskedés számára utánoztassék s ezzel a megrendelők megtévesztessenek.
Valószínűleg nem volt még szentesítve a tisztességtelen versenyről szólótörvény, különben a kereskedő s nyomda is meggondolta volna ezt a kvalifikálatatlan eljárást. Mit szóljunk azonban a "művészről”, aki nem átallótta a rajz alá odatenni "K. L.” kézjegyét? Micsoda eszme szegény, a rajztecknikában is kontár valaki lehet az, aki még utánozni sem tud és kontármunkát végez akkor is, amikor a kitűnő minta előtte áll. Még jó, hogy reá tette a K. L. betüket, ez mentesíti Tábort attól, hogy e betűknek csúfolt torzszülötteket neki tulajdoníthatnák azok, akik az ő eredetijét ismerik.
De ennek a nótának még egy strófája van. A 3. ábra szerint még más valaki is szerelmes lett ebbe a levélfejbe és még egyszer kopírozták Tábor levélfejét. Hogy még ocsmányabb eredménnyel, mint az elsőt, azt úgy látszik a rajzoló "művész” is érezhette, mert szerényen nem tette oda a kézjegyét, csak a díjat vágta zsebre a más eszméje után. Nem akarok itt foglalkozni a rajzolók erkölcstelen eljárásával, de nem hagyhatom szó nélkül a két nyomda eléggé el nem ítélhető eljárását. Nem lehet itt szó könynyelműségről, mert hiszen tudniok kell, hogy az ilyesmi a tisztességes ipari és művészi felfogás szerint meg nem engedett dolog, sőt - ha jogászt kérdeznénk meg - nem tudom, nem lenne-e kriminális ügy, mely kártérítési alapot is nyújthat a sértett művésznek. "
(Forrás: Magyar Grafika, 1922. május)