Képaláírás: A nyomdabetűk készítéséről
Javított kézi betűöntőkészülék, amely 1845-ig volt állandó használatban

Ismertető szöveg: "A XVI.századból fenmaradt egyetlen ismert legrégibb s jelenleg egy haarlemi betüöntőde birtokát képező öntőkészülék az idők folyamán nagy átalakuláson ment keresztül. Ez az öntőkészülék két részből áll, az első a betű magasságának megfelelő szélességű, ujjnyi vastag vastömb faburkolatba ékelve, amire a másik rész: az állandó törzset adó vaslemez van rá erősítve. Ezek a részek sínszerűleg egybeilleszthetők. Az alap és a felső részek elülső élére erősített rudacskák az elöbbeniek összeillesztésével egy kis foglalatot alkotnak, amelybe egyúttal az anyaminta nyert elhelyezést, amit még egy sodrony-rúgóval erősítettek meg. Ellenkező oldalán a betűmintája már nem végződött közvetlenül a beöntési nyílással, hanem annak csaknem teljesen zárt vége keskeny, a beöntési nyílásig mindinkább szélesedő, tölcsérszerű csatornával lett összekötve s amelyen átömlesztették be a fémet. Az öntvénynek ezt a könnyen eltávolítható toldalékát csapnak nevezzük. Az öntőkészülék mindkét részét az öntésnél egy vastag acélsodronnyal fogták össze. E kis alkotmány faburkolata lehetővé tette a könnyű kezelhetőségét, az öntés folytonosságát. Haladást jelentett akkoriban még a betűvastagságának állandósítása, melyet maga a kellősített anyaminta adott meg; azon tőminta annyira zárult, amennyire az anyaminta vastagsága engedte. Haladást jelentett még az anyaminta helyének tetszés szerinti megváltoztatása is, miáltala betűképének egyöntetű vonala és állása állandósíttatott. Ennek a készüléknek a szignatúrával és egyéb apróbb módosításokkal javított utódja az első öntőgépek üzembehelyezéséig, 1845-ig volt állandó használatban."
(Forrás: Magyar Grafika, 1922. december)