Képaláírás: L. Caecilius Jucundus triptychája.

Ismertető szöveg: "A pugillaria. Ceranak, tabellának, diptychának, vagy polyptichának is nevezték, aszerint, amint egy-két, vagy több viasztábla összeerősítéséből állott. Sokban emlékeztetett a mi elemi iskolai palatábláinkra, azzal a különbséggel, hogy a pugilláriáknál a palalap helyén vékony, feketére festett falemez volt, melynek egyik oldala 2-3 mm. vastag rétegben, fehérített méhviasszal volt bevonva. Méretük a 6 cm. szélesség és 15-19 cm. hosszúság körül ingadozott. Írásnál egy e célra készült pálcikával, a stílussal karcolták bele a szöveget a viaszrétegbe, mely tekintettel az alap fekete színére, feketén tűnt elő. Esetleges hibák eltörlésére a stílus gomhaalaku másik vége szolgált. Hogy a bekarcolt feljegyzések a pugilláriák egymásra fektetésekor el ne törlődjenek, a viaszréteges oldalon a táblácskáknak keskeny, kb. 1/2 cm. magas védöperemük volt. Ha a pugillária két ilyen táblából állott, akkor diptychának, ha háromból, akkor triptychának, ha esetleg többől, úgy polyptychának nevezték. A táblák egymáshoz erősítése karikák, szijjak vagy csuklós pántok segítségével történt, mindig olyanformán, hogy a viaszréteges oldalak egymásra feküdtek és összehajtva, a diptycha sima lapfelületei kerültek a külső oldalra. Az 1875-iki pompejii ásatások rengeteg mennyiségű ilyen többtáblás pugilláriát hoztak napfényre és pl. egymagában L. Caecilius Jucundus bankár házában 127 darabot találtak. Legnagyobb részük triptycha, nagyságuk 13.7/12 és 5/10 cm. között váltakozik és a legkésőbbi közöttük a Kr. u. 62. évből való. Főleg nyugták, számlák és különféle üzleti feljegyzések szövegével vannak teleírva. "
(Forrás: Magyar Grafika, 1920. május)