Képaláírás: A Walser-féle hallgató kamara, kétoldalt a legújabb modell szerint már kerek alakú hanglencsékkel.

Ismertető szöveg: "A tengeri mikrofonnak, vagy rövidebben hydrophonnak nevezett készülék eredeti czélja az volt, hogy a víz alá merült s így még repülőgépről sem látható tengeralattjárót nemcsak észre lehessen venni, na nem láttatlanul is követni lehessen a mozdulatait. Tizenöt méter mélységben már közvetlenül fölötte állva sem lehet meglátni a víz alá sülyedt búvárhajót s így csak a gépeinek és csavarainak zúgása árulhatja el.
Egy franczia korvettkapitány, Georges Walser, feltalált most egy olyan hydrophont, a mely ha tovább tart a háború talán leghatalmasabb fegyver lett volna a buvárhajók ellen. A találmány a hang megtörésének a fénysugár töréséhez hasonló tulajdonságán alapul, mert a hanghullámok is megtörnek, ha egyik közegből másik sűrűbb vagy ritkább közegbe jutnak. A Walser készülékénél, két "hanglencse" van a hajó fenekének két oldalára beépítve, a mely lencse apró, rezgő membránokkal befödött lyukakból áll, mint az első képen látható. A víz alatt érkező hullámok megrezegtetik a kis membránokat, a miknek hangja, mint a telefonkagyló rezgő fémmembránja, továbbítja a gyönge hangot a hajó belsejében levő hallgató szobába, de mivel a hang a vízből a kevésbbé sűrű levegőbe jön át az iránya megtörik s a hanglencse, mint az üveglencse a fénysugarakat, a hanghullámokat is egy gyújtófontban egyesíti, a mely gyújtópontnak a helyzete természetesen a szerint változik, hogy mely irányból jönnek a hangok.
A hajó belsejében levő hallgató kamrát a második kép mutatja. Lent jobbra és balra láthatók a kétoldalt levő hanglencsék lyukai, a mikkel szemben két hangfogó tölcsér áll. E tölcsérek mozgathatóak és csövekkel vannak összekötve a megfigyelő füléhez illesztett hallgató kagylókkal. A hangtölcséreket a megfigyelő jobb kezével tartott emelő karral mozgathatja körben s az elfordulásukat leolvashatja a megfelelő fokbeosztással ellátott dobon.
A mikor a megfigyelő valami idegen zajt vesz észre a hallgató kagylóban, az emelőrúd forgatásával addig mozgatja a hangtölcséreket, a míg a zaj erőssége eléri a maximumát, vagyis a mikor a tölcsér a lencsén átjövő hangsugarak gyújtópontjába került. A tölcsérnek ez a helyzete a dob beosztásán leolvasva, rögtön megmondja, hogy jobbra vagy balra pontosan melyik irányból jön a hang s a gyakorlott megfigyelő mindjárt meg is becsülheti a hangforrás távolságát s megállapíthatja, hogy közeledik-e az, vagy távolodik."
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1919. márczius 9.)