Képaláírás: Burjátok között.
Fiatal burját asszony kis fiával.

Ismertető szöveg: "A burjátok, vagy másképen a brackik ősei, hagyományok szerint a Bajkál-tó mellett élő ojratok voltak. Ezek utódai mai napig ott laknak az irkucki kormányzóság és a Zabajkálszka területén, teljesen nomád életet élve, ide-oda vándorolva, vagy pedig szétszórt, apró falvakban.
Az én burjátjaim a tabangutszki nemzetség, a Zabajkál délnyugati részén, közvetlenül a mongol határon laknak és a szelengenszkiek harmadik nemzetségének vallják magukat.
Erősen kiálló pofacsont, lapos és széles orr, keskeny szem jellemző e népnél. A férfiak borotválják a hajukat és hátul, közvetlen nyakuk fölött hosszú kontyot hagynak, melyet többnyire hátukra bocsátva viselnek, mint a khinaiak.
A férfi és női ruházat majdnem egyforma és a hozzávaló anyagot leginkább Khinából szerzik be. Az ing és alsónadrág felett egy bő köntöst, kirliket viselnek. A szegényebbeké sötétszinü szövetből, a vagyonosabbaké pedig szines selyemből készül. A lámák köntöse világossárga, de ezt a szint a gazdagabbak is igen kedvelik. A nők különösen a kék és zöld színeknek hódolnak, a legények pedig a vörös és mályvaszínű kelméket válogatják. A női tirlik mindössze abban különbözik a férfiakétól, hogy hátul apró ránczokba szedik, hosszabbra hagyják, az ujjak pedig ingvállszerüleg kidudorodnak. A kirlik felett gyakran egy ujjatlan kabátot is hordanak a nők, melynek szövete sűrű hímzéssel van fedve. Derekukra úgy a nők, mint a férfiak is széles, élénkszinü övet, az úgynevezett hadakot erősítik. A hadak a barátság jele és ha a hozzájuk tévedt idegennek ilyen övet nyújt át a burját, ez a legmesszebbmenő nagyrabecsülés és jóindulat bizonyítéka. "
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1917. október 14.)