Képaláírás: Burjátok között.
A jurta belseje.

Ismertető szöveg: "A burjátok, vagy másképen a brackik ősei, hagyományok szerint a Bajkál-tó mellett élő ojratok voltak. Ezek utódai mai napig ott laknak az irkucki kormányzóság és a Zabajkálszka területén, teljesen nomád életet élve, ide-oda vándorolva, vagy pedig szétszórt, apró falvakban.
Az én burjátjaim a tabangutszki nemzetség, a Zabajkál délnyugati részén, közvetlenül a mongol határon laknak és a szelengenszkiek harmadik nemzetségének vallják magukat.
Uluszaik (falvaik) tíz-húsz jurtából, vagy téli kunyhóból állanak. Ezek elszórva, rendszertelenül vannak építve, minden beosztás, vagy utcza nélkül. Apró majorságok, melyekben ott látjuk az alacsony faólakat a marhák számára a gerendákból épített hombárt és gazdasági udvarokat.
Utóbbi időben már kissé rendesebben építkeznek az orosz hatás alatt, de a telkek elhelyezésében megmaradt a nomád jelleg, mely bizonyos ideiglenesség hatását kelti a szemlélőben. Tagadhatatlan, hogy ma is legkedveltebb lakásuk a bőrsátor, a jurta, mely teljesen hasonlít a kirgiz és kalmük sátrakhoz.
Lépjünk be a tabangutszki nemzetségből származó burját sátrába.
A bejárattal szemben fekvő fal mentén áll a házi kápolna, az istenség kápolnája. Mellette, különféle háziszerekkel telt ládák. Az egyik ágynál húzódik az alacsony faagy, az úgynevezett oro, melyen nappal is szeret kuporogni a burját. De szeret ő a tűzhely körül is, mert a meleg nagyon kedves neki. A tűz ritkán alszik ki a burját jurtájában. Ha vendég érkezik, az kapja a főhelyet, rendszerint a házi kápolna mellett és a család ilyenkor a földre telepszik. Télen a bárányokkal laknak együtt. Hogy az ilyen lakás nem tűnik ki tisztaságával, az képzelhető. De a tisztaságszeretet nem is jellemzi a burjátot. A mosdástól, egyáltalában a víztől irtózik. Esős időbeli bezárkózik jurtájába és világért sem megy dolgozni. Igaz ugyan, hogy többnyire folyóvizek mellett lakik, de a fürdést nyáron is elkerüli. Csakis a gyerekek és serdülők hanczuroznak a sekély vizekben. Egyes uluszokban olajjal kenik be testüket és ezt nagyon hasznosnak és egészségesnek tartják. Legbámulatosabb, hogy bár a tisztátalanságban kéjelegnek, de a piszkos munkától irtóznak, akár csak a víztől és lehetőség szerint távol tartják tőle magukat. Bárányaival és borjaival szívesen tanyázik egy fedél alatt, de a kutyát be nem ereszti sátrába. Azt állandóan megkötve tartja és csak éjjel ereszti szabadon, a mikor is az éhes ebek bekalandozzák a környéket és keresik a táplálékot. Idegennek nem tanácsos ilyenkor a jurta felé közeledni. "
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1917. október 14.)