Normál kép: 289_400_pix_Oldal_56_kep_0001_002resz.jpg   Méret: 770x1157 Színmélység: 24bit Felbontás: 299dpi
Nagy kép: 289_400_pix_Oldal_56_kep_0001_002resz_nagykep.jpg   Méret: 2604x3912 Színmélység: 24bit Felbontás: 299dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Verdun alatt. - Fehéri Armand fölvételei.

Ismertető szöveg: "1. Varvinay faluban megállapodtunk. Itt vezet az út a csatatér irányába. A több évszázados nemesi kúriát összerombolták a franczia gránátok. A toronynak már csak váza áll még, a tető megannyi törmelék. A francziák még a béke napjaiból tudják, hogy mely ház a legalkalmasabb a faluban a katonák befogadására, s a mikor eljött a szomorú idő, hogy saját hajlékaikra kellett tüzérségi tüzüket irányítaniuk, a leglakhatóbb és készebb franczia otthonok pusztultak el legelőször. így történt ez itt is, a ház lakatlan, német katonák csak a tüzérségi tűz szünetelésének ritka óráiban sétálnak a romok között.
2. Varvinay faluból kijövet, a tábor felé mentünk. Fél óránál nagyobb idő kellett az automobilnak, a míg oda elértünk. X. falu végén megpillantottuk a táborhelyeket. Szembe jött velünk Weidner százados. Ép akkor bocsátották el a kötöző helyről, a hová az éjszakai ellenséges roham diadalmas visszaverése után hű katonái elvitték. Két shrapnellgolyó súrolta fejét, de azért elvezetett a tábor legmesszebb részeibe is, este pedig - mint másnap hallottam - újra kiment a legelső sorokba. A százados mellett Hőse bajor hadnagy áll. Lenn a völgyben kicsi franczia mezővároska, a hol egyszer régi franczia királyok vadászkastélya emelkedett.
3. A hadcsoport másik szárnyára mentünk át. Felérve a hegytetőre még egyszer meglátjuk a völgyben St.-Mihiel városát és a Fort du Camp des Romainst övező hegykoszorút, a honnan el lehet szabad szemmel is látni a francziák kezén levő Fort Troyonig és az erődszerűen kiépített Batterie Les Parochesig. Völgy a völgy mellett, közbül a völgyeket elválasztó hegyek: ilyen a verduni vidék, a melyet ép ez a szakadozottság tesz oly nehezen és csak sok vérrel megvívhatóvá.
4. Ujabb automobil út következett, akkor a Cote Lorraine másik lejtőjére értünk, a hol már hó borította a németek fedezékeit. Ez a kép is jól megmutatja az olvasónak, hogy milyen nehéz a verduni terep. A lotaringiai erdők mind sűrűek s a rossz gazdálkodás következtében, út alig akad, bozót és cserje, a mely ha túlteng, a fák növését akadályozza, szabadon nőhet, senki se törődik a helyes erdőgazdálkodás elveivel, a miben különben katonai okok is közrejátszhattak.
5. Az erdő szélén bajor őrség áll. A mikor jöttünk, a katonák épen reggelijüket fogyasztották el, sajkában fekete kávét kaptak, mellé jutott még az előző napról egy kis komisz kenyér. A fák letöredezett galyjainak helye fogasul szolgál a kabátnak és a sipkának, a két élőfára szögezett fatörzs kitűnő lócza, a melyen a harczosok kényelmet is találnak, nemcsak pihenést. Mellé vannak támasztva a fegyverek is, akár egy kaszárnya bejáratánál.
6. Szél ellen ponyvát feszítettek ki a katonák, kis asztaluk köre letelepednek, fekete kávét iddogálnak és a megérkezett tábori postacsomagokat bontogatják. Kérdeztem a katonáktól, hogy megy a dolguk? Azt felelték hogy jól érzik magukat és megelégedettek. Germánok mindig szerettek az erdőben lakni, az erdő jó és barátságos, hozzá fűződik sok régi rege és kedves emlék.
7. Az erdő egyetlen útját drótsövény keríti el, a melyen belül a vendégek láttára vígan csoportosulnak a német katonák. - 8. Tovább a földbe ásott tábori telefonállomás ötlik szembe. A telefonos katona kis pihenőt kapott épen. Feljött az alvilágból egy kevés friss levegőt szívni, a minek odalenn ugyancsak szükiben vannak a harczosok. A bejárat fölött megláthatja az olvasó a német tüzérség megfigyelő tisztjének hatalmas segítségét, az olló alakú távcsövet, a melynek alsó lencséjén, a hová a szem órákon keresztül úgyszólván odatapad, lerajzolódik az egész kép.
9. Ismét sírokhoz érünk. A háttérben a már ismeretes sisaksírrendszerü közös nyugvóhelye az elesetteknek, elől fel nem robbant ellenséges gránátokból és shrapnellhüvelyekből készített sírdísz, a mely alatt egy hősi halált halt német ezredes van a földbe téve. Ezen a helyen volt utolsó fedezéke. Mikor a golyó átjárta és nem mozdult többé, katonái levitték a kis hajlékba, a melyet maga épített és úgy szeretett, ágyára tették és magára hagyták kedveseinek képeivel, a melyek a falakat ékesítették. Aztán bezárták az ajtót, földdel három méternyi magasságban beborították a fedezéket : így épült ez a sírhalom.
10. Megyünk kifelé a tűzvonalból. Az utolsó faluban - Chamblay előtt - még le-lecsapnak a franczia nehéz tüzérség lövegei. Hatásuk ily rettenetes, mint a hogy ezen a képen látható. Egy-egy gránát megrepeszti a mészkőből épült hatalmas tűzfalat is. Fenn a szétrombolt tetőn egy rúd látszik. Két nappal előbb, hogy e fénykép készült, ott állt még egy elhagyott szekér a kihalt majorság udvarán. Reggelre a kocsi eltűnt, a katonák nem tudták megérteni, mikép történhetett meg ez, a magyarázatot egy kis szemlélődés megadta. A gránát lecsapott és légnyomása oly hatalmas volt, hogy a szekér felrepült a háztetőre és onnan beesett a padlásra. Csak a rúdja látszott ki.
11. Chamblayben, a kihalt franczia városkában ebédet kapott annak idején az arra tartó franczia hadifogoly és német katona. Itt egy német huszár, a lovának támaszkodva, kis levesét kanalazza egy plehtányérból.
12. Charlevileben franczia apáczák és német orvosok egyesült erővel ápolják a verduni harczok fehér és szines franczia sebesültjeit. Ezt a kis csoportképet a franczia apáczák kérésére készítettük, ők azután elküldöttek Genfbe. "
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1916. junius 11.)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page