Képaláírás: Hadipiktor naplója. - Juszkó Béla rajza.
Czinka Panna hegedül

Ismertető szöveg: "Ilyennek láttalak utoljára, és nem is akarlak többé napvilágnál látni. Vagy akár sohse is lássalak többet. Hanem gondolni sokat gondolok rád. Mikor szeles éjszakákon suhog a nyirfa, és sajgó térdem miatt álmatlanul hentergek vaczkomon, sokszor forgatlak eszemben. Hanem valahogyan átformállak. Elképzelem, hogy megtértél, megbántad a mit tettél. És így éjszakánkint. mikor ezüst pikkelyekkel hinti teli a hold hullámaidat, hát szépen, lágyan ringatod a huszárokat, a kik örökre ott pihennek ágyadban, ott feküsznek lovastól, nyergestől szépen egymás mellett. Lábuk a kengyelben, a kard a csuklójukra szijjazva. Jól esik szegényeknek a sok sanyaruság után a czirógatásod. Halkan csobog a sok kis hullám a nádak tövei körül és egytől-egyig szép meséket susog nekik, mig csak egészen el nem csöndesedik a tájék. Akkor aztán Czinka Panna leereszkedik a holdsugáron, s oda ülve a partra, gömbölyű álla alá támasztja a hegedűt, és húzza nekik a nótát, a hazait a Tisza-partjáról, a régi nagy harczokról sokáig sokáig. A tücsök szép kíséretet cziripel melléje, Rákóczi apánk pedig mosolyogva bólint feléjük mennyei trónusáról."
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1916. junius 25.)