Képaláírás: Hohenlohe-Schillingfürst Klodvig Károly Viktor herczeg,
német birodalmi kanczellár, porosz miniszterelnök és külügyminiszter.

Ismertető szöveg: "H. Klodvig Károly Viktor, H.-Schillingsfürst herceg, Ratibor és Korvei hercege, német államférfiu, volt bajor miniszter és jelenlegi német birodalmi kancellár, szül. 1819 márc. 31. Jogi tanulmányait a göttingai, heidelbergai és bonni egyetemeken végezte s miután mint másodszülött fiu nagy jövedelemre nem számíthatott, porosz állami szolgálatba lépett, melyet csak akkor hagyott el, midőn 1845. bátyja Viktor a raibori hercegséget örökölte. H. ekkor a schillingsfürsti uradalmat kapta s e minőségben a bajor országgyülés tagja lett, hol nemzeti és szabadelvü politikai fellépésével csakhamar feltünést keltett. Nagy politikai szereplése 1866. kezdődik, midőn a bajor király felismerve a Poroszországhoz való csatlakozás szükségességét, őt 1866 dec. 31. miniszterelnökké és külügyminiszterré nevezte ki. 1868. megkapta a Szt. István-rend nagykeresztjét. Ellentétben a bajor partikularistáktól követelt délnémet szövetséggel, H. az északnémet szövetséggel való federativ-egyesülést, a német államszövetség megvalósítását tervezte s ha ezt teljesen nem is vihette keresztül, a külügyi téren az egyetértést az északnémet szövetséggel szorosan fentartotta és hozzájárult a bajor hadseregnek porosz minta szerint való átalakításához és gyarapításához. Midőn azonban az uj iskolatörvénynyel az egyházat és iskolát el akarta választani, maga ellen ingerelte a klerikális pártot, mely őt az 1869-iki választásoknál megbuktatta s miután az ujonnan elrendelt választások is az ultramontánok javára ütöttek ki, a király H.-nek már előbb benyujtott lemondását 1870 márc. 7. elfogadta. Mint a felsőház tagja 1870 juliusban a francia háboruban való részvétel, később pedig az uj birodalmi alkotmány elfogadása mellett nyilatkozott. Tagja és első alelnöke lett a német birodalmi gyülésnek s 1874. (Arnim elbocsáttatása után) párisi nagykövetté nevezték ki. E minőségben sokat tett a Franciaország és Németország közötti barátságtalan viszony javítása érdekében. 1885-ben Elzász-Lotaringia helytartójává nevezték ki Manteuffel helyébe. Ezen kényes állásában nagy nehézségekkel kellett megküzdenie s bármennyire igyekezett a német birodalom iránt kedvező hangulatot teremti, az elzásziak az 1887-iki választások alkalmával csupa tiltakozó képviselőt küldöttek a német parlamentbe. Hogy Elzász alkotmányát ekkor el nem törölték, mint azt berlini kormánykörökben sokan kivánták, első sorban H. érdeme, ki hévvel és erélylyel lépett fel a birodalmi tartomány érdekében s kinek lelkiismeretessége és tapintatos modora nem kevéssé hozzájárult ahhoz, hogy azóta engesztelékenyebb lett a hangulat Elzászban. Caprivi lemondása után II. Vilmos császár 1894 okt. 29. német birodalmi kancellárrá nevezte ki. Ebben az állásban a Liebknecht elleni pörön kivül leginkább az Umsturz-tövényjavaslat megszavazását sürgette a birodalmi gyülésen, mig az Elzász-Lotaringiában fennálló diktatura megszüntetését ellenezte. Csekély szónoki képessége és hajlott kora parlamentáris sikerek kivivásában nagyban megakadályozzák. A herceg egyik legjobb arcképét Balló Ede hazánkfia készítette. Neje Mária, szül. Sayn-Wittgenstein-Barleburg hercegnő, 1887. örökölte bátyjának, Sayn-Wittgenstein Péter hercegnek litvániai nagy birtokait, de mivel az 1887-iki orosz törvény a nyugati tartományokban idegen földbirtokost meg nem tür, a hercegné kénytelen volt e birtokokat eladni. V. ö. Chlodwig Karl Victor, Fürst von H.-Schillingsfürst, biographische Skizze (Metz 1885)."
(Forrás: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/h-B866/hohenlohe-CA11/)