Képaláírás: Nagybánya és vidéke.
A nagybányai Szent-István templom romjai 1842-ben.

Ismertető szöveg: "A nagybányai Szent István - templom története visszavezet az Árpádházi királyok korának határáig, s virágzási idejének legszebb emlékei a későbbi századok három legnagyobb alakjához, Nagy Lajoshoz, Hunyadi Jánoshoz és Mátyás királyhoz fűződnek. Építését a XIII. század végén, vagy a XIV. század elején kezdték el, mely időszak a csúcsíves építészet korának kezdő éveit jelzi hazai műtörténetünkben. 1347-ben az építés munkája még javában folyt, s 1387-ben a templom teljesen készen állott, de a részleteken tovább is dolgoztak. Tornyát Hunyadi János építtette ki mint a hagyomány regéli, az 1442-iki szentimrei diadal emlékére.
Alaprajza tágas csúcsíves egyház képét tárja elénk, melynek testét a hossztengely vonalában négy hatalmas pillér két egyenlő hajóra osztotta. A főkapu ikerajtóra nyílt, s mint a maradványokból látjuk, a kapuzat bélletét dúsan tagozott fapillérek képezték. A főkaputól jobbra, a templom délnyugati szegletén emelkedett a ma is fennálló harangtorony, melynek az ellenkező oldalon megfelelő párja, az alaprajz után következtetve, nem is volt tervben.
A kettős hajóhoz hosszú szentély csatlakozott, melyből hat ablak nyílott a szabadba. A hatalmas épületből a kapuzat romjain, néhány Krisztus kínszenvedéséből vett jeleneteket ábrázoló domborművön kivül, a maga teljes nagyságában, habár épen nem sértetlenül, a Szent-István-torony maradt reánk, melyet Hunyadi-toronynak is neveznek. A 40 méter magas torony két méter vastag fala, mely nagy négyszögkövekből van összerakva, felfelé folyton keskenyedik. A torony öt osztályából hét nyomott csúcsivű ablak nyílik a szabadba; három a nyugati és kettő kettő a déli és éjszaki oldalon. Az ötödik emelet ablakai az óralapnak adnak helyet, mely felett újabbkori alkotású kis ablak látható.
A déli oldal harmadik emeletének alsó bal felőli szögletében négyszögű kőlapon pánczélos vitéz alakja domborodik ki, jobbjában buzogánynyal, baljában nagy, egyenes pallossal.
A torony eredeti teteje bizonyára egyike volt a középkor szokásos magas, gúlaszerü, szeglettornyokkal ékített góthikus toronysisakjainak, de ez a XVI. század derekán történt villámcsapás folytán a lángok martalékává lett, A torony újjáépítését 1561-ben fejezték be. Az új tető négy szöglettoronynyal ékített magas sisakot képezett. 1647-ben azonban újabb villámcsapások rongálták meg a tetőzetet és falakat; újból felépítették ugyan, de 1769-ben ismét villámütés hamvasztotta el. Ekkor a tornyot barokk izlésü, nagy hagymasisakkal látták el, a minők a mostani Szent Háromság-templom tornyait díszítik. ..."
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1894. augusztus 19.)