Képaláírás: A sakkjátszó gép.
A sakkjátszó gép a játék megkezdése előtt, hátulról nézve.
A sakkjátszó gép a játék megkezdése előtt, elölről nézve.
A sakkjátszó gép a játék közben.

Ismertető szöveg: "Egy egyszerű autómat, egy ember nagyságú alak, törökösen öltözve, faszéken ülve, s egy három és fél lábszéles és két és fél láb mély szekrényhez erősítve, mely négy karikán mozgott. Jobb karjával a szekrényre támaszkodva, baljában hosszú csibukot tartva ült az autómat, pipázó helyzetben, előtte az asztalon sakktábla, melyről le nem vette szemeit. A szekrény szétnyíló ajtai egy fiókot födtek, melyben vörös és fehér elefántcsont sakkfigurák hevertek egy tálczán, azonkívül egy hosszúkás tokban hat kis sakktábla, melyek közül mindenik egy-egy játszma végét mutatta. Mindebben még semmi rendkívüli nem volt. De a mi azután következett, az valósággal az ördöngösséggel látszott határosnak. Valaki helyet foglalt az automattal szemben. Alig vették ki a csibukot a török kezéből, az azonnal elkezdett játszani az előtte felállított sakkfigurákkal. Lassan fölemelte a karját, a húzásra kiszemelt figura felé tolta, ujjait kiterjesztve, hogy megfoghassa, azután megragadta s áttette a kiszemelt koczkára, melynek megtörténte után csendesen ismét visszahúzta karját s az előtte levő párnára nyugtatta, várva, míg ellenfele szintén megteszi a maga mozdulatát.
Ellenfele minden hívására a báb megmozgatt a a fejét és végig nézett az egész sakktáblán. Aztán, ha rákerült a sor, hogyelüsse játszótársa valamelyik figuráját, ugyanazt a mozdulatot tette, mint fennebb, megragadta az előtte álló figurát, fölemelte helyéből, maga mellé tette. Ez után fölkapott egyet a magáéi közül, s kicserélte az elütött figurával. Ha a királynénak adott sakkot, fejét szépen meghajtott a kétszer; ha "sakk a királynak" következett, háromszor hajtotta meg fejét. Ha tréfából hamis húzással próbálták megcsalni, megrázta a fejét; sőt nem elégedett meg ennyivel, hanem fogta a figurát, maga tette vissza helyére, s folytatta a játszmát, egy húzással elébe vágván ellenfelének."
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1894. január 28.)