Képaláírás: A Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállításából.
A javithatatlan. Munkácsy Mihály festménye.

Ismertető szöveg: "Késő este van. Künn szurok sötétség uralkodik, benn valami pislogó mécs kétes világa dereng át a csárda belsején. Az ivóban mulat a betyár s oly urasán veti keresztbe egyik lábát a másikon, mintha már itt-ott a nagy világban is megfordult volna állást, ülést tanulni. Merengve könyököl az asztalra, s ügy hallgatja a fülébe hegedülő czigányprimást, kinek négy tagú bandája a boglyakemencze környékét tartja megszállva, nem nagyon ügyelve a hívatlan karmesterül ott ácsorgó ködmönös paraszt legényre. Az ajtó mellől a csinos csárdásleány nézi nagy érdeklődéssel a deli betyárt, kiért aligha nem dobban egyet-egyet a szíve is. A betyár előtt kiürített boros üvegek állnak szeszélyes rendetlenségben. Az asztal túlsó oldalán egy alázatosan ülő atyafinak tart borközi magyarázatot egy másik ivó, ki már szintén közel látszik állni a "tökéletesség"-hez. Minden alak egy-egy külön hangulat kifejezője, mely változatosságot sajátosan egészítenek ki a kemencze melletti czigányok tarka alakjai és furcsa állásai.
A csoportozaton szembe tűnő kimerültség és állásban, ülésben való ziláltság azt mutatja, hogy már régen mulathatnak. "
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1894. április 22.)