Képaláírás: Aranykor
Vaszary Jánostól.

Ismertető szöveg: Vaszary János két évig a Mintarajziskolában tanult, 1887-ben Münchenbe ment, ahol az akadémián és Hollósy Simon körében egyaránt megfordult. 1890-ben Párizsban a Julian Akadémia növendéke volt, majd három évig Rómában élt. 1893-1894-ben ismét Párizsban dolgozott. Az 1900-as évek elején gobelin- és plakáttervezéssel is foglalkozott. 1905-ben olasz- és spanyolországi tanulmányutat tett, 1911-ben Velencében és Firenzében járt. A világháborúban haditudósítóként működött a szerbiai fronton. 1920-ban a Képzőművészeti Főiskola tanára lett, a szabad szellemű oktatás gyakorlatát hozva az intézménybe. A KUT és az UME alapítója, szervezője volt, előbbinek vezető mestere lett. (Forrás: kieselbach.hu)

A művész első kiérlelt festői korszakát a nemzetközi szecesszió áramlatába kapcsolódó reprezentatív táblaképek és naturalisztikus népi életképek jellemezték 1895 és1905 között. A magyar szimbolizmus főművét, az Aranykort 1898-ban a Műcsarnokban mutatták be először, majd 1900-ban a párizsi világkiállításon ismerhette meg az európai közönség. A festmény különös atmoszféráját, finom érzékiségét az akadémikus hagyományokhoz kötődő formaképzés és az azt ellenpontozó szecessziós dekorativitás teremti meg. A kép megfogalmazása a német Jugendstil naturalizmussal elegyített szimbolizmusával rokonítható. Az összefonódó emberpár az ókori szobrokkal - Apollón, Diana - övezett park előterében áldozatot mutat be a szerelem istennőjének, Vénusznak. Álomszerű, misztikus atmoszférát érzékeltet az opálos zöld kolorit, ugyanakkor erotikus légkört teremt a sötétzöld háttér és a szinte fluoreszkáló mezítelen alakok kontrasztja. Vaszary maga tervezte a dúsan faragott keretet is, amely szerves része a kompozíciónak. A gazdag kialakítású ornamentikán tovább burjánzanak a vászon szecessziós motívumai, az áldozati füst hullámos rajzolata. (Forrás: mng.hu)