Képaláírás: Kútszobor
Senyei Károlytól.

Ismertető szöveg: Senyei Károly (Schmidt Károly) magyar szobrász. Budapesten, Bécsben és Münchenben tanult, 1886-ban költözött Budapestre. Elsősorban zsáner- és épületdíszítő szobrokat készített. Számos művet készített a budavári királyi palota számára. Szobrai közül több a budapesti Kiscelli Múzeumban és a Magyar Nemzeti Galériában áll. (Forrás: Wikipédia)

Legeredetibb és legbecsesebb alkotása az a kutszobor, mely a fővárosi Vigadó előtt, békával incselkedő gyerkőczöket ábrázol. A csoportozatnak két alakja van; mindkettő 14-15 év körüli meztelen kamasz. Az egyik térdére ereszkedve, lehajolva, leselkedik a vizbe ugrani szándékozó kecskebékára. Arczárói és balkezének mozdulatáról leolvashatjuk, hogy szeretné megcsípni az állatot, de az undor vagy félénkség visszatartóztatja. Szándékában pajzán kedvteléssel társa is akadályozza, mert a jobbjában tartott kagylóból vizsugárt bocsát a békára s azt ez által figyelmessé teszi a küszöbön álló veszedelemre. Az elmés gondolatot igen tetszetősen, a realisztikus ábrázolás sok előnyével testesítette meg Senyei Károly. A két gyerkőcz mozdulata a megfigyelés ritka erejével van ellesve s annyira mesterkéletlen és mégis összhangzatos, hogy a csoportozat minden oldaláról egyformán élvezhető. A meztelen test kultusza magyar szobrászati művön még alig nyilatkozott meg több bájjal, mint Senyei Károly szoborcsoportozatán és nagy érdeme a kútszobornak az is, hogy pajzán kamaszai a magyar föld szülöttei. Arczukon, mozdulataikban a magyar parasztgyerek elevensége, ravaszsága, elméssége és bátorsága nyilatkozik meg ritka őszinteséggel. (Forrás: Száz év a magyar művészet történetéből: http://mek.oszk.hu/13700/13750/pdf/13750_2.pdf)