Képaláírás: Koronázási emlék
Fadrusz Jánostól.

Ismertető szöveg: Fadrusz János magyar szobrászművész, a 19. századi magyar történeti szobrászat egyik legnagyobb alakja, számos országos hírű remekmű alkotója. (Forrás: Wikipédia)

A pozsonyi Mária Terézia-emlékmű Fadrusz János alkotása, a művész első nagyszabású munkája, mely egyben országos hírnevét megalapozta. A Koronázási domb téren állt 1897-1921 között. A kétszeres életnagyságban elkészített márvány emlékmű főalakja a királynő lovas szobra. A lovat a művész a bécsi lovarda legszebb ménjéről mintázta. A ló megtorpan, lábait megfeszíti, testét visszarántja, fejét szügyéhez szorítja, így a ló feje elölnézetből sem takarja a királynő alakját. A királynő a kor divatja szerint felhúzott térdekkel üli meg a lovat, magyar díszruhát visel. Arcáról a fiatal nő szépségével párosuló fenség sugárzik, fején a Szent Korona, tekintetével a távolba, a főnemes mutatta irányba néz. Jobbjában lefelé fordított jogart tart, erre támaszkodik, míg baljával a kantárszárat fogja. A ló lábai alatt a nemrég lezajlott csata maradványai, törött ágyú és sánckosár látható. A két mellékalak közrefogja a lovasszobrot, jobbján marcona közvitéz, balján főnemes áll. A királynő finom alakja éles ellentétben áll a mellékalakok erőteljes megformálásával. A közvitéz alakját sokak szerint saját atlétatermetéről mintázta a művész, és arcvonásai is ezt támasztják alá. Jobbjában kardot, baljában címeres pajzsot tart, szigorú tekintete jobbra, az ellenség felé néz. A főnemes a királynő felé fordul, tekintetét őrá irányítja, jobbját szívéhez szorítja, míg baljával Magyarország felé mutat, mintegy felajánlva az országot a királynőnek. A mellékalakok még jobban kiemelik a főalak figuráját. (Forrás: Wikipédia)