Normál kép: szaz_ev_0270.jpg   Méret: 770x600 Színmélység: 24bit Felbontás: 72dpi
Nagy kép: szaz_ev_0270_nagykep.jpg   Méret: 1511x1177 Színmélység: 24bit Felbontás: 72dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Majális
Szinyei Merse Páltól.

Ismertető szöveg: Szinyei Merse Pál festő. Először magánúton, a gimnáziumi évek alatt tanult festészetet, míg 1864-ben a müncheni akadémia hallgatója lett. Tanulmányai befejeztével itt telepedett le és mutatta be Majális című képét, mely mára a magyar festészet egyik emblematikus alkotásává vált. 1873-ban elkedvetlenedve hazatért birtokára, s csak 1895 körül vett újra ecsetet a kezébe. 1896-ban rendezett egyéni kiállítása elsöprő sikert aratott, s még ez évben országgyűlési képviselővé is választották. 1901-ben dél-itáliai tanulmányúton járt, 1905-ben a Képzőművészeti Főiskola igazgatója lett, 1907-ben a MIÉNK egyik szervezője volt. A halála után megalakult Szinyei Társaság nemcsak emlékét ápolta, de a két világháború közötti időszak legfontosabb művészeti egyesületévé is vált. (Forrás: kieselbach.hu)



A 19. század utolsó harmadában kiteljesedő, egyre változatosabb magyar festészet 1870 körül Szinyei Merse Pál főművei révén zárkózott fel a legkorszerűbb európai áramlatokhoz. Bár a művész csak idős korában jutott el Párizsba, az impresszionistákkal nagyjából egy időben, ám tőlük függetlenül fedezte fel a napfény forma- és színalakító szerepét kutató plein airt. A komplementer- és kontraszthatások figyelembevételével és a fénytelítettséget jelző valőrök segítségével állította harmóniába a naptól átitatott, szétszórt fénybe merített színeket. Elődeivel és számos kortársával ellentétben Szinyeinél a képegységet nem egyetlen uralkodó tónus biztosítja, hanem a sokféle színfolt azonos fényereje, és tökéletesen kiegyensúlyozott kompozícióiban minden képelem ember és természet összeforrott együttesére utal. A sokak által az egyik legszebb magyar képnek tartott Majálist akadémiai tanulmányai színhelyére, Münchenbe visszatérve festette, felvidéki kirándulásaira és a müncheni művésztársaság vidám piknikjeire emlékezve. Mint később önéletrajzában írta, "magamat is ráfestettem a képre, hason fekve, falatozva, hátat fordítva. Bevallom, azon kritikusokra gondoltam, akiknek nem fog tetszeni képem." Sejtése bevált: kortársai kinevették és csupán fél emberöltővel később kezdték felismerni korszakos jelentőségét. (Forrás: mng.hu)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page