Képaláírás: Új művészi síremlékek a kerepesi-úti temetőben. - Jelfy Gyula fölvételei.
A Rákosi-család síremléke Horvay Jánostól.

Ismertető szöveg: Rákosi Jenő, Kremsner író, újságíró, politikus, az MTA tagja (l. 1892, t. 1909), Rákosi Viktor író és Rákosi Szidi színésznő bátyja: Gazdasági írnokként kezdte pályáját, majd a budapesti egyetemen jogot végzett. Első irodalmi sikerét 1866-ban Aesopus c., a Nemzeti Színházban előadott vígjátékával aratta. Publicisztikai tevékenységét Kemény Zsigmond hívására 1867-ben a Pesti Naplónál kezdte Deák politikáját támogató cikkeivel. 1869-ben megalapította és 1875-ig szerkesztette a Deák-párti Reformot, majd ismét a Pesti Napló munkatársa és hat éven át a Népszínház első igazgatója volt. Több színművet írt, fordított és átdolgozott; színházában rendezőként is közreműködött; a Népszínház társulatának jelentős helyet biztosított kora színházi életében. 1881-ben Csukássi Józseffel megalapították a Budapesti Hírlapot, amelynek 1891-től főszerkesztője volt, 1925-ben vált meg tőle. Ugyanekkortól az "Otthon" írók és hírlapírók körének alapítója és elnöke. Az 1890-es években Apponyi Albert politikáját támogatta; megalapította a Divatújságot és a krajcáros Esti Újságot. 1896-ban, nemességet kapott, 1902-ben főrendiházi tag lett. Heves agitációt fejtett ki a nemzetiségek erőszakos magyarosítása érdekében; a "harmincmillió magyar impériumának" megvalósítását sürgette. Az 1900-as években Tisza István oldalán harcolt az általános választójog ellen. Nagy szerepet játszott az Ady és a modern költészet elleni irodalmi hajszában is. Az I. világháború idején a végsőkig folytatandó háborút propagálta. A háború elvesztése után a revizionista mozgalom egyik élharcosa volt, a magyar koronát Lord Rothermere újságfejedelemnek ajánlotta fel. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak (1869), a Petőfi Társaságnak, valamint a soproni Frankenburg Körnek. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)