Képaláírás: Szegény gyíkot gyötrik a kullancsok!

Ismertető szöveg: A gyíkok (Sauria) a hüllők (Reptilia) osztályába és a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe tartozó alrend. 5 alrendág és 26 család tartozik az alrendbe. A gyíkok túlnyomórészt a szó legszorosabb értelmében vett szárazföldi állatok, mert még a nedves helyeket is elkerülik. Testükön rendszerint világosan megkülönböztethetők a fej, nyak, törzs, farok és a végtagok. A különböző fajok szerint sokféleképpen változó pikkelyeket tábla vagy szemcsés, zsindely- és örvös-pikkelyekre osztják. A pikkelyek és pajzsok mellett nem ritkán fordulnak elő tövisek, lécek, tarajok, s másforma szaruképződmények is. A gyíkok a kör­nye­ze­t me­le­gé­vel tart­ják fenn tes­thő­mér­sék­le­tüket, ezért el­ső­sor­ban a me­leget sze­re­tik. A leg­több gyík­faj a tró­pu­sokon, il­let­ve szub­tró­pu­si éghajlaton él. Számos családjuk közül a legtöbb fajjal a vakondgyíkfélék avagy szkinkek (mintegy 1000 faj), a gek­kók (~830 faj), a le­gu­ánok (~650 faj) és az agá­mák (~300 faj) büszkélkedhetnek.
(Forrás: Wikipédia)

A kullancsok (Ixodidae) viszonylag kevéssé gazdaspecifikus, vérszívó ektoparazita állatok. Kifejletten főként az emlősök vérszívói, de - különösen a lárvák - olykor madarakból és hüllőkből is szívnak vért. Életük során két vagy három gazdaegyedből táplálkoznak, ennek alapján "kétgazdás" vagy "háromgazdás" fajokról beszélünk. A trópusokon egygazdás fajaik is vannak. Ez jelentősen befolyásolja az általuk terjesztett egysejtű-, baktérium- vagy vírusfertőzések járványtanát.
(Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kullancsok)